Gyors vegyes ezmegaz

 Már megint annyi mindenről akartam írni... és most itt ülök és nem tudom, hogy össze bírom-e szedni a gondolataimat... Ez a manócska olyan édes!! Egy édes kis cukorbogyózsivány :)

Alvás

Úgy kb. egy hete (de lehet, hogy több - vagy kevesebb... időérzékem elmúlt...) teljesen megváltozott az alvási ritmusa. Előszöris többet alszik nappal - sokszor másfél órákat, este viszont - valószínűleg pont emiatt - sokkal később alszik el. Most már nem is erőltetem a 8-kor alvást, inkább olyan fél 9 felé kezdem el nyugovóra tenni, de nem nagy sikerrel. Általában 9-fél 10 felé alszik be. Addig meg megy a muri - de nem akármilyen ám! Hancúrozik, rohangál (azaz húz minket maga után - járni még nem tud, de futni igen! :D), incselkedik, viháncol... elképesztő. Emberem szerint érzi, hogy közeleg az alvás idő, és nincs kedve hozzá. Hát, ez lehetséges... Viszont így nagyon hosszadalmasra nyúlik a bealtatás és bevallom, sok türelem kell hozzá. Hiába kapja később a bealtatós kajcsit, motolla üzemmódban rója a köröket a szobában, s nem hajlandó még ölben sem megmaradni, nyugton lenni. Nem kevésszer kaptam agyhúgykövet, miközben arra vártam, mikor merül már ki a duracell elem?? S miközben én erre várok, ő kérem szépen nagy elánnal mutogat mindenfele, amerre menni szeretne, sőt, sokszor lekapálózza magát a földre és teper a hintájához, vagy a mosógéphez, vagy tudomisén hova. Arra azért rájöttem, hogy amikor elkezd az ölemben ficánkolni, akkor szépen leteszem az ágyra, és itt várjuk be álommanót. Ez a módszer kb. 3 napja bejön. Igaz, kb. fél óra el kell, hogy teljen addig, de a végén csak kimerül a nagy hancúrban és egyszercsak nem mozdul többet a kis kópé, durmol szépen az ágy valamelyik szegletében. Amíg ide eljutunk, addig össze-vissza dobálja magát az ágyon, nagyokat gurgulázva hahotázik, imádja, ahogy a párnákra, takarókra rávetheti magát és ezt ki is használja alaposan :)

Fejbeverés

Hát miért mindig a fejét üti be??? Szegénynek már akkorákat koppant a buksija! :( A múltkor - a nátha ideje alatt - egyik éjszaka annyit forgolódott, hogy lezúgott az ágyról. Szerencsére ez csak egy matrac, de akkor is félelmetes volt hallani az alsó szinten, mekkorát koppant a koponyája az esés következtében. Rémülten rohantam fel, de szerencsére nagy baj nem történt, főleg hogy szőnyegre esett, de azért kicsit megijedtem.... Azóta leterítek a takarót a matrac aljába is...

Pelusozás-pisilés

Kitaláltunk egy kompromisszumos megoldást (lehet, hogy ezt már írtam???): állva bontom ki, törlöm meg, majd csak akkor fektetem le, amikor az új pelust ráadom. Így teljes békében telnek a pelus cserék. Van egy új szokása: ahogy lekapcsolom róla a használt pelust, pisil picit. Két rövidet. Aztán miután leveszem a pelust, azaz kihúzom a két lába közül, megint pisil - általában szintén kettőt. Hát nem semmi!! :D Jópárszor megjártuk a dolgot - főleg az elején - mert telibe pisilte a harisnyáját, nadrágját. Mióta tudom, hogy mire számíthatok, kivédem a pisit egy vattadarabbal. Többnyire. Ha engedi :)

Nátha

Mintha múlna, de nem szeretném elszólni magam...

A dátháról

 A dokibácsi szerint 4-6 hét. Ha jól emlékszem, nekünk kb. úgy 10 napja kezdődött. Szerencsére a takonykóron kívül más tünet nincs. Persze ez is elég kellemetlen, hisz volt olyan nap, hogy megállás nélkül folyt az orra, a törlést meg utálja, nem hagyja. Az orrszívásról nem is beszélve, de azt már mi sem erőltetjük. Apu szerint felesleges, doki bácsi is csak legyintett rá egyet... úgyhogy... mi is. Úgy veszem észre, nem csak nekem, Emberemnek sincs kedve ezzel gyötörni Ficerét. Orrdugulás összesen kétszer volt, szerintem egyszer egy beszáradt takonydarab miatt, másodszor pedig a LUUF balzsam sokat segített. Az én nyakamra kentem, így mivel Ficere az ölemben próbált bealudni, elég hatékonyan sikerült belélegeznie. Lehet, hogy ez az első alkalomnál volt?... Már nem tudom. Lényeg, hogy az orrdugulás szerencsére nem nagyon jellemző. A takony meg folyik ki, ami egyrészről jó, másrészről nyilván kényelmetlen, nem csak a törölgetés miatt, hanem azért is, mert néha akarva-akaratlanul rászárad egy kevéske az orra hegyére, amit aztán tengervizes oldattal átitatott vattával törlök le - persze nem adja könnyen magát, de legalább nem sír közben... Ja igen, az orrszívás semmit nem számított orrfolyás tekintetében. Amikor az elején kiszívtuk párszor, 5 perc múlva ugyanúgy ott csillogott a víz szerű lötyi a kis orrlukában. Úgyhogy, ez is hozzásegített ahhoz, hogy hamar felhagyjunk a dologgal. 

Sokkal inkább aggasztott az, hogy éjszakánként állandóan lerúgta magáról a takarót és én nem tudtam mindig azonnal betakarni. Kicsit feljebb vettük a fűtést, de ezt sem éreztem teljesen jó megoldásnak. Legjobb lett volna egy hálózsák, de azt meg nem bírja magán elviselni. Addig agyaltam, hogy mit lehetne tenni, míg eszembe jutott egy frappáns ötlet: van egy kötött mellényem, amit amúgyis csak nagy ritkán hordok, arra gondoltam, ez pont jó lesz neki éjszakára. Akárhogy is kapálózik, nem esik le róla, ugyanakkor a mozgásban sem akadályozza. Így is lett: már két éjszakát töltöttünk benne, prímán rajta marad akkor is, amikor a takarót lerúgja magáról és a forgolódásban sem zavarja. Azóta mintha az orra is kevésbé folyna... :)

Zsivány, zsivány... :)

Ma kijátszott engem ez a kis kópé! Nagy elánnal porszívóztam a konyhában, Ficere ezalatt ott sertepertélt körülöttem - egy ideig. Hirtelen arra eszméltem, hogy Ficere SEHOL a látóhatáron. Futás a cserepes virág felé, ami mindig vonzó célpont számára - hisz tiltott. Valóban ott ücsörög - virág, is cserép is a helyén szerencsére - , ellenben Ficere a kezét nézegeti gyanúsan. Közelebb lépek: mindkét tenyere fekete a kosztól... Hát csak belemarkolt abba a virágföldbe! :D Irány a fürdőszoba, egyik kéz, másik kéz, majd látom ám, hogy túl sok a feketeség körülöttünk: na igen, a nadrág is csupa piszok. Arról nem is beszélek, hogy Ficere legszívesebben lenyalta volna a tenyerét... Hát... legalább az egyik tiltott vágya teljesülhetett! :)

Rontó Pál, azaz kő kövön (pontosabban ruha szárazon) nem marad...

 Huhh, Ficere elevensége nem mindennapi. Ártatlan tisztasággal amortizálja romjaiba az embert nap végére. Oly bájos, aranyos, cukimókus, hogy még haragudni sem lehet rá. Előszöris hihetetlen ráérzéssel találja meg azokat a helyeket, tárgyakat, amikhez nem szabad nyúlnia, mert veszélyesek lehetnek. Persze, ezek érdeklik a legjobban: a hűtő, amikor meg van fázva, a sütő, mert olyan izgi volna kirántani az ajtaját, a szemetes, amiben olyan jó lenne turkálni, Apa szervere, amiből kábelek tömege lóg kifelé, az egyetlen földön található virágcserép, amibe olyan klasszul bele lehetne kapaszkodni, a mosogatógép tele szennyes edénnyel vagy anélkül (az alsó kosarát többször is sikerült kirángatni a helyéről). Tegnap a hűtőszekrény egyik polcát kapta ki egy hirtelen mozdulattal, minek következtében jó sok üveg- és porcelán edény landolt a padlón, köztük a kedvenc csészém és csészealjam is, melyek közül az utóbbi nem úszta meg a katasztrófát. Sajnos ki kellett dobni, mivel ripityára tört :((

Ma délután elhatároztam, hogy iszom egy finom kávét, de hogy Ficere se maradjon ki a buliból, vele nyomattam meg a kávé készítő gombot a gépen - ahogy ezt már tettük többször is, - minden rendben is volt addig a pontig, míg a kávé elkészültének pillanatában Ficer bele nem kapott a frissen gőzölgő, zamatos feketébe... Részemről éles sikoly és hirtelen hátraugrás, csésze részéről földre repülés, kávé részéről padlón, tócsába terülés, valamint a hófehér nadrágomon és bandázsomon kövér barna foltok hagyása. A következő pillanatok hisztérikus szitkozódással, mérgelődéssel, bosszankodással, kávé feltörléssel, bosszankodással, átöltözéssel, ruhák beáztatásával, szitkozódással, felmosással teltek. Ficere megilletődve nézett, érezte, hogy valami nem jó történt, főleg miután sikerült olyan határozottan elleneznem, hogy belemásszon a csábító kávétócsába, hogy szót fogadott. A további események alatt az ölemben volt, mivel szerintem picit megszeppent, és nem akarta, hogy letegyem. Így persze nem volt könnyű ruhát beáztatni és felmosni, de megoldottuk. Arra gondoltam, vajon hányszor fog még a kávé a ruhámra ömleni a közeljövőben?... (Minthogy kb. egy hónapja ez már megtörtént az egyik kávéházi látogatás alkalmával). Szóval jobb lesz lelazulnom... Miután túltettem magam a dolgon, kávé feltörölve, ruhák a lavórban, rajtam tiszta nadrág és bandázs, lementem a konyhába és újból lefőztem magamnak a kávét. Ezúttal én nyomtam meg a gombot...

Hancúr

Imád hancúrozni az ágyon, hemperegni a takarók között, ide-oda forogni, dobálni magát a puha párnákra... Hatalmasakat kacarászik, sivalkodik közben, huncutul hív a szemével, hogy hancúrozzak én is vele. És én megyek, rávetem magam, és jól megdögönyözöm... :)

Humor Herold

Nem elég, hogy nagyokat rötyög rajtam, amikor szenvedek a fogcsikorgatásától, remekül szórakozik azon is, amikor öltöztetés közben a harisnyát próbálom ráadni a lábára. Észre vette, mekkora poén, hogy kapkodok a lába után a harisnyával, zoknival, nadrágszárral... Persze, ehhez kellettem én is, aki rájátszott a dologra, mindenesetre annyira rákapott erre a mókára, hogy most már szánt szándékkal, direkt kalimpálni kezd, amikor meglátja kezemben a harisnyanadrágot, amit épp készülök ráhúzni a lábacskájára. Ez a játék annyira tetszik neki, hogy hatalmasakat kacarászik, sivalkodik közben. Irtó jól szórakozik, meg hát én is benne vagyok a buliban, persze lelkesen kergetem a lábfejét a harisnyával, és még csak színlelnem sem kell, tényleg nem könnyű elkapni! :)

Fogcsikorgatás

Úgy csikorgatja azt a hat fogát (alul kettő! :D), hogy sokszor azon csodálkozom, nem tört el még egyik sem... Hangosan, élesen, annyira erősen, hogy belesajdul a fülem, feláll a szőr a hátamon. A múltkor nem bírtam tovább, fintorogtam neki egyet, és kértem, hogy "Ficere, könyörgöm, ezt hagyd abba"! Ez aztán olaj volt a tűzre. Nagyon tetszett neki, ahogy feljajdultam-szisszentem a kellemetlen hangtól, így természetesen nem hagyta abba, sőt, ráerősített és nagyokat röhögött rajtam, ahogy eltorzult az arcom és panaszkodtam minden egyes fogcsikorgatás után :)

Angyal-anyák

 Minden anyának olyan szerepet kéne betöltenie, mint egy őrangyalnak: végtelen szeretettel fogadni a leszületett lélek érkezését, puha, meleg gondoskodásba burkolva enyhíteni a földi létezés gyötrelmeit, végtelen türelemmel, gyöngédséggel segíteni beilleszkedését világunkba, óvó figyelemmel megerősíteni a hitét önmagában, elültetni benne a bizalom magját. Vigyázva őrizni gyermeke egyéniségét, kibontakoztatni csodálatos képességeit, s mindezt úgy, hogy közben nem érinti áldott szárnyait, melyekkel az később szabadon szárnyalhat... és az anya engedi szárnyalni, mert el tudja őt engedni, ha kell... De a háttérben mindig ott lesz, mint egy biztos bázis, ahova gyermeke bármikor visszatérhet, ha szükség van rá. Megszeretteti vele az életet... megadja neki a boldogság csíráját és a tudást, mely képes lesz a csírából virágot fakasztani. Én ilyen anya szeretnék lenni.

Nem kis feladat!... :)

Okos, jó kifiú

Ma reggel hintázunk a kedvenc kis hintánkban, Ficer élvezettel gyűrögeti a hinta forgatható tetejét, én meg érzem ám, hogy Kakovec úr megérkezett a pelusba. Mondom neki (kedvesen): "Fic, büdi kaki van a pelusban, gyere cseréljük ki a pelust, vegyük ki a büdi kakit! Gyere, cseréljük ki a peluskát." Néz rám a nagy barna szemeivel, majd kisvártatva előrehajol, nyújtja a kezét, hogy ölbe vegyem és békésen elindultunk peluscserélődni. WOW!! Ilyen még nem volt! :) EZT IS ÉRTI! :) (És nem utolsó sorban beleegyezett a számára nem oly kedves művelet végrehajtásába!...)

Rafkós :)

Tegnap este, amikor épp motolla üzemmódban hancúrozott lefekvés előtt, én meg a gépem előtt álltam és kutattam valamit a neten, egyszer csak hallom a felszólító hangocskát (nyögés szerűséget) "aa", "aa". Ficerke a szőnyegen ücsörög és a teás cumisüvegét emelgeti felém. Na jó, gondoltam, akkor szomjas a kis drága. "Gyere ide bogárka, akkor iszunk." Ekkor eldobta az üveget és kacagva iszkolni kezdett előlem négykézláb!! Mi ez, ha nem direkt figyelemfelkeltés?: "Anya, figyelj rám, gyere már játszani velem!!" Kis ravasz :))

Akaratnyilvánítás

Olyanokat csinál, hogy megfogja a keze ügyébe kerülő teás cumis üveget, felemeli felém, és nyomatékosan mondja "a" (leginkább nyögéshez hasonlítsaám,), jelezve, hogy szomjas, inni akar. :)

Doki bácsi, vásárlás és egyebek

 Ó, hát annyi mindent akartam ma lejegyezni, aztán most itt ülök a gép előtt és mindjárt leragadnak a szemeim... Írni akartam pl. arról, hogy mostanában - kb. amióta tart a takonykór - olyan nehezen alszik el! Régebben 8 óra tájt benyomtuk az esti kajcsinkat, s legtöbbször még a végére se értünk, Ficere be is aludt. Most meg!... Pfffff. Tiszta kínszenvedés. Hagyom pörögni legkésőbb olyan fél kilencig kb., utána kezdődik bealtatás, mert pihenni kell(ene) vagy mifene. Na de nem oly egyszerű ám ez! Nem tetszik neki általában ez a dolog, tekereg a kezemben, csűri-csavarja magát, attól meg, ha énekelek, rendesen ideges lesz! Úgyhogy nincs éneklés, és takaró sincs, mert azt összekapcsolja a bealvással, ami ellen épp minden porcikájával tiltakozik ugyebár. Úgyhogy néhány kör séta után a sötétben nagy nehezen megérkezik álommanó. De furcsán ám, mert van olyan, hogy a kis muki félálomban hánykolódik jobbra-balra - tegnap, tegnapelőtt is bejárta az egész 2x2 méteres ágyat... HÁt... hátha ez a fura bealvás is lecseng hamarosan...

Tegnap jártunk a "csodadoki" bácsinál, szerencsére mindent rendben talált. A bal lába miatt, ami kicsit befelé áll, amikor jár, nem kell aggódni és egyáltalán nem kell vele csinálni semmit, majd magától helyére kerül, ahogy Ficere elkezd járni. Azért áll most kicsit jobban befelé, mert sokáig kúszott. Ez tényleg így van. A kajával is minden oké, tök jól csináltuk eddig, maradjon is minden így, azaz: mindent ehet tejterméket és tojást leszámítva. Olyan sütit is ehet, amiben van egy kis tojás belesütve. Ezt direkt megkérdeztem :) A náthájával kapcsolatban csak annyit mondott, hogy 4-6 hét, és semmi tennivaló vele. Még az orrszívást sem erőltette. Sőt. Mintha az lett volna az arcára írva, hogy teljességgel felesleges. Kérdeztem az oltásokról - szerinte egy jó nagy kasza az egész és még a kötelező is sok. Úgyhogy nem adatjuk be a Prevenar-t. Állítása szerint úgyis csak 3 évig tart a hatása, másrészt pedig csak nagyon legyengült immunrendszerű emberek kapják be azt a nemtommilyencoccus-t.

Ma megérkezett a csomag, amit a Brendon-ból rendeltem: 1 kis bőrtalpú mokaszin (ez nagyon jó vétel volt, ebből kellett volna még egy a két szilikon zokni helyett...), 2 szilikon zokni, 1 álomszépzene cd, és nekem egy vanília színű bandázs. Rákaptam a bandázsokra - most!, miután a terhességem alatt szinte egyáltalán nem hordtam!... :D Itthonra remek darab leggings-szel hordva - védi a derekamat és a sejhajomat, azonkívül baromi jól néz ki, legalábbis nekem tetszik. Úgyhogy megvan az itthoni ruhatáram, minthogy tavaly jó sok bandázst vettem...

BAH!- ez egy új szavacska -szerintem azt jelenti , hogy NEM. Legalábbis olyan helyzetekben használta eddig. Ez azért vicces, mert a görögöknél így is szokták mondani a nemet :))

Nagyon szépen eljátszogat magában még mindig fent is, lent is - nyilván hangulattól függően azért időről-időre jön hozzám "tankolni", de sokkal jobb a helyzet mint néhány hete, amikor szinte egyfolytában rajtam lógott vagy nyafogott. Irtó cuki egyébként, egyre cukibb és egyre jobban odavagyok érte, éjjel-nappal csak puszilgatnám, ő meg imádja ezt, nevet, kacag, amikor elhalmozom a kis porcikáit a csókjaimmal :)) Édes cukibogárka!

Új szokást vett fel: peluscserekor, miután leszedem róla a pelust (most már mindig ÁLLÓ helyzetben) először is jókat nevet amikor kihúzom a pelust (gondolom, csikizi :)) ), aztán meg rendszeresen pisil egyet, kettőt, kedvétől függően. Azért problémás ez néha, mert az első eresztés pisi még a pelusba megy - nyilván már számítok rá, de előfordul, hogy a másodikat csak a pelus kiszedése után nem sokkal ereszti ki, s olyankor pisis lesz  a harisnyája, nadrágja... Szóval fokozottan résen kell lennem... :)

Felállt- elalvás helyett virgonckodás

Eddig is tudott kapaszkodás nélkül állni, de a földről segítség, támasz nélkül feltápászkodni és megállni még nem láttam. Most is csak a szemem sarkából kaptam el a jelenetet, s miután megtörtént, fogtam csak fel, hogy nem kis horderejű dolog történt :) Egyébként egész este iszonyatosan fel volt pörögve, szerintem észre se vette milyen merész mutatványokat hajtott végre - a felálláson kívül is sokat ácsingózott egyedül, ide-oda tepert négykézláb, ki-be húzogatott fiókokat, ajtókat, továbbá végig egy tollal volt elfoglalva, azt hurcibálta magával mindenhová, s ha véletlenül nem lelte (merthogy majd minden "lépésnél" kiesett a kezéből), aggodalmas arckifejezéssel fürkészte, hova tűnhetett. Tudtam, hogy nem lesz könnyű az elalvás, mivel délután 2 órát aludt egyfolytában, de hogy még fél kilenckor is úgy fog pörögni mint egy ringlispíl, arra nem számítottam. Sőt. Egyre inkább beturbózta magát. Ekkor végérvényesen elhatároztam, hogy búcsút intünk a mai napnak, és nyugovóra térünk. Nem volt kis feladat. Ficere viszonylag gyorsan félálomba merült, de utána még vagy negyed órát pörgött FÉLÁLOMBAN!! Ide-oda hánykolódott, keresztül-kasul fetrengett a 2x2 méteres ágyon, s csak nagy kínlódások után merült álomba... Egy órával később a könyvespolc széléhez tapadva találtam rá, de nem mertem megmozdítani, nehogy felébredjen... Kicsivel később egy tompa puffanás után felsírt és ÜLŐ!! helyzetben találtam, a lábára ráhajolva. Ölbe vettem gyorsan, s szerencsére gyorsan visszaaludt...

Szív- és örömroham

 Ma kisebb szívrohamot kaptam, mivel egy rövid bejegyzés lefirkantása után felpillantottam a gépemből és Ficerét nem láttam SEHOL a szobában! Se a zene-bázisnál, se a mosógép előtt, se a szobácskájában - konkrétan ekkor kaptam "szívrohamot" -  minekután a lépcsőhöz rohantam, de szerencsére ott sem láttam a kis kópét. De akkor hol lehet?? Rémülten fordulok hátra, hát az ékszeres polcomnál matat némán, ártatlanul és boldogan mosolyogva, kezében az egyik kitűzőmmel (amihez úgy egyébként tilos hozzányúlnia... :) (Ennek örömére össze-vissza puszilgattam :)) ).

(Ui.: minél hamarabb meg kell vennünk azt az ajtót a lépcsőhöz!!!)

Kis nagyon elmés

 Mondom neki, "Ficere, megengeded, hogy kicsit kiszívjuk az orrod?" Már kezd lankadni a vigyor az arcáról, de még nem érti, csak kapisgálja, hogy valami kellemetlen dologról beszélek. Az ujjamat a két orrlukamhoz érintem, úgy mutatom és mondom "bzzzz-bzzzz Ficer, jó? Picikét." Megérti. A porrszívó szörny irányába fordul, ajkai legörbülnek, nyafogni kezd, Apa nyakába csimpaszkodik és teljes erőből hozzá tapad. Majd rájön, hogy ez nem pálya, hisz mindig az apja végzi ezt az utálatos műveletet, ezért gyorsan meggondolja magát, és átmászik hozzám!! Mindezt 11 hósan...

A távirányítókról már régóta tudja, hogy nyomogatásuk a képernyőn eredményeznek változást. Valahányszor a kezébe kerül tv távirányítója vagy a ps3-as konzolja, kíváncsian várja, mi történik a kijelzőn, amikor nyomogatja rajtuk a gombokat. PS3as joystick tekintetében sokszor csalódás éri, mert ezt általában kikapcsolt állapotban merjük csak odaadni neki...

Kórságok

Emberem és Ficerke mellett, most rajtam a sor "benyavalyásodás" terén. Semmi nagyon vészes, épp csak a torkom fájlalom - ami mellesleg elég kellemetlen. Nincs időm egyébként a saját nyűgömmel foglalkozni, mint ahogy általában nincs idő magamra... (most pl. az történt, hogy a polcról leemelt egy csészét, aminek a tartalmát annak rendje-módja szerint kiöntötte. Nyilván erről is én tehetek - miért nem rakom feljebb azt a csészét?? Úgy kell nekem. Szerencsére csak a habtapira folyt, és nem a szőnyeg fölötti részre.) Ficere takonykórja sajnos még megvan, eddig nagy  szörnyűségeket nem okozott, leszámítva a ma kora reggeli orrdugulást vagyis inkább egy beszáradt takonydarab miatt nem kapott levegőt, így nem tudott normálisan aludni :( Az ölembe vettem, próbáltam különböző pozitúrákat felvenni, remélve hogy a dugulás megszűnik, de mivel nem változott semmi, arra jutottam, hogy nem fogjuk megúszni az orrszívást. Reggeli után Apa ügyesen és gyorsan elintézte a kellemetlen de szükséges beavatkozást. Ficerének persze nagyon nem tetszett de viszonylag gyorsan megvigasztalódott. A hangulata, kedélyállapota a kórság ellenére elég jó szerencsére. Mondjuk, tegnap elég nyűgös napja volt, de estére úgy beturbózott, mint egy motolla - szokás szerint :)

Azért tudok mostanában többet írogatni, mert találtam a gépemnek egy biztonságos helyet a polcon, amit Ficer nem ér el. Állva gépelek, így  a manócskát is szemmel tudom tartani közben, aki hála az Égnek már nagyon szépen le bírja foglalni magát a terep felfedezésével :)

Rámol, kutat, rendezkedik, pakol

...pl. könyveket le a polcról. A szekrényekből kirámol mindent, ami érdekli. Bőszen nyitogatja (-ná...) a hűtőt és a mosogatógépet - pont a két "rémálom"... Szegénynek nemet mondunk, de a hűtőnél engedékenyebb vagyok. Bár most, hogy meg van fázva, nem igazán jó, hogy ott álldigál a nyitott hűtőajtónál... :-/

A hintakezelés nagymestere lett :)) (Most is hintáztatja az üres hintát :)) ) Irtó édes. Rááll, beleül - de még csak oldalt tud, úgyhogy segítek neki. A hintázást rövid ideig élvezi. Ehhez sincs türelme sokáig, úgyhogy kiszáll belőle viszonylag hamar.

Az etetőszék szerintem bejött. Tetszik neki, örömmel ül bele, előszeretettel eszeget és tesz-vesz benne - na ezt sem sokáig, egy ideig... Aztán kikéredzkedik és útra kél... Hát ő már csak ilyen. Örökmozgó. Ficerke :) 

Dátha

Ficerke tegnap éjjel betaknyosodott. Az a csoda, hogy eddig nem... Az Apja egy hete olyan de olyan gethes... és előtte is az volt. Gyakorlatilag meg sem gyógyult az egyik megfázásból, máris bekapta a másodikat. Ficere hősiesen állta a sarat... eddig. Még mindig elég jó a helyzet - tényleg csak ez a takonykór van, remélem ennyivel megússzuk a dolgot...

A "NEM" játék

Kedvenc játékom a "Nem" nevű mókás játék. Amikor én bizonyos dolgokhoz - pl. konnektorhoz, szobanövény kaspójához, leveléhez, a tv képernyőjéhez, Apa egeréhez, a forró sütőhöz, törékeny edényekhez nyúlok, vagy a hűtőt kinyitom, Anya és Apa minden haja szála égnek áll és felkiáltanak "Ficere NEEEM!", vagy "ezt NEM szabad", na ezt nagyon viccesnek találom! Ezért ilyenkor fülig ér a szám és mindig  újra és újra próbálkozom! ;)))) (Mert egy nagy zsivány, kópé csibész vagyok! ... Az imádnivaló fajtából :)) )

Tapsol

Ma tapsolt - szerintem először. Legalábbis nem emlékszem, hogy a két kezét összecsapkodta volna..., eddig mindig csak mást paskolt :)

Cumi téma

Elfelejtettem megjegyezni, hogy nem mindegy ám, melyik cumi van a szájában! Többször is előfordult, hogy a kék "szellős" cumit kiköpte, amikor meglátta a "fogantyúsat" és helyette ez utóbbit tette a szájába. Úgy néz ki, ez valamiért finomabb :)). Ma reggel meg, ébredés után az én számba tette a cumit. De nem a cumis részével, hanem fordítva. És azt is csak egy egészen rövid pillanatra. Épp amíg el nem rötyögte magát rajtam, aztán visszavette... :))

Szemüveg

Ahogy ölbe vettem és a polcom előtt elhaladtunk, kipécézte magának a szemüvegemet. Odaadtam neki, mivel már vagy 2-3 tárgyat megtagadtam tőle (ezek között volt a Nadálytő krém - tudvalevőleg mérgező, egy vékony, hegyes, festékfoltos ecset és még valami de már nem tudom, mi volt az...). Így aztán megkockáztattam, hogy a szemüvegem megússza a dolgot. A legnagyobb veszélyt az jelentette, hogy szétfeszegeti a szárait, ezt ugyanis nagy előszeretettel teszi a kis kópé. Apró kezeiben forgatni kezdte az összecsukott szemüveget, majd egyszercsak az arcomhoz emeli és ügyetlenül az orrom fölé nyomja... :)) Kis okos :) Persze, hogy felvettem neki... :) (Aztán levette rólam, és persze elkezdte szétfeszegetni a szárait... 

Ruhák

Na erről csak annyit, hogy jó sokat elpakoltam és jó sokat kipakoltam. Meglehetős nosztalgiával raktam el a kinőtt rucikat... Furi (vagyis természetes :) ), hogy Artond már nem lesz olyan kicsi... Olyan gyorsan rohan az idő!!...

11 HÓS!!!

Ami azt jelenti, hogy egy hónap múlva SZÜLINAAAAP!!! :))) Jajj, annyira izgatott vagyok! Még sosem szerveztem a gyermekem szülinapját!! :))) Ez olyan fantasztikus! :)) Már most tervezgetem, hogy kiket hívunk meg, milyen kaja legyen, mit vegyünk ajándékba, mit veszek fel (roppant fontos!! :DD)... Szóval izgi. Arra gondoltam, két részletben is megünnepelhetnénk - egyszer Anyuékkal, másszor András családjával. Mondjuk, ez azért nem ideális, mert kettéoszlik az amúgy sem sokszor összesereglő család. Meglátjuk. Mindenesetre a tortán már most el kell gondolkoznom, mivel Ficere még nem ehet mindent... Lehet, hogy valami kukoricakása torta lesz :) Vagy valami gesztenyés csoda. Esetleg zabpelyhes ínyencség... Majd kitalálom. A fiam első szülinapjára! :) Még kimondani is felemelő!! :))))

Magamról

Na ez az, amiről nincs már energiám írni. Pedig lenne mit... Nyilván ebből is kiderül, hogy eléggé háttérbe szorulok én és az igényeim mostanság...

Vásárlások

 Na ez azért így túlzás, mert mostanában alig veszek valamit... Viszont kölcsön akartam adni a zaciba bevitt kismama övemet, erre kiderült, hogy múlt héten eladták! :O Még a nyáron adtam be, gondolván, hogy az ínséges időkben jól fog jönni az a pár ezer forint, de mivel semmilyen visszajelzést nem kaptam a sorsát illetően, úgy véltem még mindig elfekvőben van. Tévedtem. Ja, és állítólag nekem kellett volna betelefonálgatnom, hogy mi újság az övvel... Na mindegy, lényeg a lényeg, hogy elkelt, a pénzt pedig majd december elején vehetem fel. Mivel az övet Hugitól kaptam, megbeszéltem vele, hogy az árából elmegyünk kávézni egyet :)

Kihasználva, hogy a használt bababoltban jártam, kicsit körülnéztem. Néhány dolgot szerettem volna venni Ficerének, ezek közül sajnos a legfontosabb: bőr- vagy szilikontalpú zokni nem volt. Persze csak az ő méretében. Ellenben megtudtam, hogy 19-es a lába :) Vettem azért két harisnyát neki és a mai napon visszamentem a kiszemelt etetőszékért is. Nem volt túl olcsó ahhoz képest, hogy használt (10.100 Ft) és nem új gyártmány, de legalább nem kellett rá pénzt küldeni: az önkormányzati kuponok terhére vettem meg. Holnap "beüzemeljük" - nagyon kíváncsi vagyok mit szól majd hozzá Ficergő!! :) IZGI.

Venni kéne még: autós ülést (ezt végülis Sógorném ígért, csak nekünk nagyon jó lenne lehajtható háttámlás...), néhány polár pulcsit, talpas zoknit, esetleg kiscipőt.

Ja igen!! EGY HÓNAP MÚLVA SZÜLINAP!!! Már néztem is ajándékokat! :)))

Ezekre gondoltam:

http://jatek.teszvesz.hu/oktato_es_logikai_jatek/gyerek_laptop/gyermek_tabla_pc_zenelo_oktato_jatek_1664914007.html

http://www.babavar.hu/jatekok/kreativ-jatekok/wuddinio-orias-jatekcenter-kocka.html vagy

http://fakopancs.hu/5-jatek-egyben.html
 

PFFFFFFF!!!!!.....

Ez magamnak szól, és annak, hogy képtelen vagyok írni... Pedig úgy, de úgy szeretnék!! Annyi minden történik, rengeteg változáson mentünk keresztül az elmúlt hetekben és én csak pörgök mint egy motolla, de írni, arra nincs időm... vagy energiám. Pl. tegnap már este kilenckor kezdtek leragadni a szemeim, így aztán akkor sem bírtam gépre vetni, amit akartam. Azért, jegyzetelek szorgalmasan a kis határidőnaplómba, hogy mi az, amiket feltétlenül meg kéne örökíteni.

Az első és legfontosabb: MÁSZIK!!!!!

Pedig már majdnem lemondtam róla. Gondoltam, majd csak megbirkózunk valahogy a diszlexiával... :D Persze azért a gyógytornász barátnőmet felhívtam, hogy segítsen olyan gyakorlatokat találni, amikkel ez kiküszöbölhető, de még mielőtt jelentkezett volna, Ficere mégis rákapott a mászásra :) Hála az Égnek! Így azért nyugodtabb vagyok. Azért még vissza-visszahuppan a furi kúszó üzemmódjába, de ezt egyre ritkábban teszi. Tulajdonképpen az egész mászás sztori a múlt héten (vagy azelőtti héten) kezdődött, amikor Anyu és Emberem is felfigyeltek arra, hogy picike távokat megtesz mászva. Azt én is láttam, hogy ülés előtt mindig mászik kicsit, de gondoltam, ez csak a felülés miatt van. Hát, lehet, hogy amiatt volt, de hogy mászás lett a dolog vége, az szerencsére TUTI! :) Szóval nagyon ügyeske, és én is egyre többet agitálom a mászásra, pl. úgy, hogy amikor kéri a kezemet, hogy ide-oda menjünk, akkor inkább lehuppanok a földre, és mondom neki, hogy másszunk együtt :) Ilyenkor aztán úgy nézünk ki, mint valami négylábú állatmama és kölyke, vadászat előtt az erdőben :)

Ja igen. November 11-én tök egyedül felmászott a lépcsőn!! (Persze én mögötte álltam végig, de nem kellett hozzá nyúlnom!)

ÁLL ÉS LÉPÉSEK

Probléma nélkül megáll most már jó hosszú ideig, bár még imbolyog, de nem dől fel. Kifejezetten élvezi ezt a helyzetet, aztán azt játssza, hogy rám veti magát :)) A múltkor ebből az álldigálásból  ÖNÁLLÓAN MEGTETT 2 LÉPÉST!! Aztán szokás szerint nevetve rám dőlt :))

Egyre többet JÁTSZIK MAGÁBAN

Lent is, a konyhában. Kedvenc időtöltése a főzés :) és minden egyéb tevékenység, amihez lábas-fakanál szükséges :) Továbbra is szeret dobolni és a formabödönkével is szívesen lefoglalja magát. Na nem csak a formákat dobálja bele, hanem minden egyebet is, amiket aztán szintén összekavar a fakanállal :)

DJ Ficere

A hintát nem hintázásra használja, hanem hintakezelésre és DJ-skedésre. Az alfaholdbázis és a hinta között szokott ingázni jó sokat (fáradhatatlan :) ) , a hintára előszeretettel hasmánt rá is veti magát, miközben nagyokat rötyög, az alfaholdbázis zenéjére pedig TÁNCOL!! :DDD Egyfolytában rogyasztja a lábát a zenére! Haláli kispofa!! :DD

KEZÉT NYÚJTJA kabát felvételkor - először az egyiket, majd a másikat bújtatja be a kabát ujjába. Kis ügyes :) Ezt néhány napja - tán egy hete teszi.

Tegnap óta baromira élvezi, hogy fejjel lefelé tartja magát. Megtámaszkodik a kezein, kinyújtja a lábait és így nézelődik. A hintán is ugyanezt teszi. Szerintem nagyon élvezi a "fejjel lefele világot" :)

ÉRT SOKAT

A múlt héten valamiért egész sokat volt bekapcsolva a TV. Az egyik műsorban egy gong tálat mutattak, amihez ugyanolyan ütő párosult, mint a mi dobverőnk. Ficere ahogy meglátta az ütőt, elkezdte keresgélni a dobverőnket, és amikor megtalálta, szorgalmasan elkezdte püfölni vele a dobot :)

Múlt pénteken, amikor itt járt Anyu, agitáltuk Ficergőt, hogy csináljon zenét az alfaholdbázison. Amikor elkezdtem neki dúdolni a zenéjét, komoly arccal rám nézett a nagy barna szemeivel, majd odament a játékhoz, és megnyomta a zenegombot :)))

Amit tutira ért még, az APA, GYERE IDE, CSÜCCS, BABA, ZOKNI, BÖDÖN - és szerintem azt is, hogy "KAKI VAN A PELUSBAN, FÚÚÚJ BÜDI KAKI, GYERE CSERÉLJÜK KI A PELUST", mert ilyenkor huncutul elkezd menekülni előlem :DD

APA és REGGELIK

A sztár, a kedvenc. Amikor itthon van, vele kell lenni szinte mindig. Mondjuk, mostanában mintha csökkenne ez a tendencia, mert Emberem jelenléte ellenére, van hogy hozzám kéredzkedik, de azért ilyenkor általában vele szeretne lenni. Abszolút megértem - ki kell használni azt a kis időt, amíg itt van :) Reggelente pl. mostanában szinte mindig ő eteti, mert Apa kajája finomabb, mint az övé (ugyanaz, mondanom sem kell... :) ). Nagyon szépen kialakult egyébként a kis reggeli rituálénk: ébredés után nem sokkal pelus csere, öltözés és némi játék, aztán le a konyhába: tea készítés, kukoricadarás reggeli főzés, majd gyertyafényes asztalnál reggeli együtt. Ficerke először ölben - vagy az enyémben, de ha nálam, akkor is egy idő után átkéredzkedik Apához, aztán sétálgat és úgy eszik. Bár egyre többet marad ülve evés közben, azért jó lenne, ha megszokná, hogy ülve eszünk, ezért most épp egy etetőszék beszerzésen pörgök. Azt hiszem, erre fogjuk felhasználni az önkormányzattól kapott használt babacucc kuponunkat...

CUMI

A másik mánia. Huhh. Hát, erről jó lenne, ha kicsit leszokna. Van, hogy csak úgy a semmin nyűglődik, ilyenkor szinte mindig a cumit szeretné megkapni. Ha meglátja valahol - asztalon, polcon, földön (hát igen... bocsi, de van hogy ott marad...), azonnal elkezd nyüszíteni érte, és nyújtogatja a karját felé. Ilyenkor kénytelenek vagyunk "betömni a száját" :) Lassan elkezdem eldugdosni őket, hátha picit kevesebbet fogja így igényelni, ha legalább nem látja...

PELENKÁZÁSOK

Egyre jobb. Nem tudom írtam-e, de volt egy időszak, amikor azt hittem, belezakkanok a pelus cserékbe. Konkrétan leizzadtam közben. Nos, néhány kellemetlen birkózás után, melyben bebizonyosodott, hogy még én vagyok az erősebb, Ficergőke hajlandó hagyni magát bepelusozni úgy, természetesen néhány kompromisszumot nekem is hoznom kellett. Előszöris a peluslevétel ÁLLVA zajlik, sőt, még a popsitörlés is, sőt, még a kencefice is... majd ráillesztem a pelust hátulról a popsira, na ekkor megfordítom Ficerét, hátára fektetem és ezt a néhány másodpercet kb. nyugodtan kibírja. Általában adok neki valami kis játékot, figurát, hogy enyhítsem a "szenvedését" :) Szóval kb. megoldódott ez a kínlódás is. Juppiii! :)

Változások

Hirtelen nagyon sokat fejlődött. Egyre értelmesebb dolgokat művel :) Szerintem rengeteget ért, olyanokat, amikre nem is gondolnék... és mégis. A jelek arról árulkodnak, hogy az info valahogy "átmegy". Már nem csak főz, mos, ír :), hanem távirányítóval kapcsolgatja (-ná) a tv-t. Nem csak úgy, hogy leülünk és nyomogatja a gombokat, nem kérem szépen. Pontosan úgy csinálja ahogy a nagyok: a távirányítót a tv felé tartja és kíváncsian várja, hogy a nyomogatás milyen változást idéz elő a képernyőn. 

Aztán. Tudja, hogy hol van a kölesgolyós bödön, így amikor kölesgolyót szeretne enni, odakéreti magát a konyhapultra, belenyúl a bödönbe, kicsit kotorászik benne, kivesz egy vagy több kölesgolyót és beletömi a szájába :) Falatozás közben tesz-vesz, belekerül a bödönbe néhány egyéb tárgy is, mint pl. fogvájótartó, stivia üvegcse, kapcsok... Mikor jóllakott, a parafa fedőt visszahelyezi a bödönre :)) 

Most már a teás cumisüvegre is mindig visszateszi a tetejét egyébként :)

Ma tett egy bizonytalan lépést előre, egyedül :) Ez úgy történt, hogy a földön épp önállóan álldigált, én meg hívtam, hogy jöjjön és akkor lépett egyet, de mivel maga sem hitte el, hogy ez lehetséges, gyorsan leguggolt :)) Ma este különösen fel volt ajzva, sokat sikongatott és nevetgélt, kúszott-"mászott", mindent csinált :) Ebben a felhevült állapotban elkezdte felfelé tornászni magát a lépcsőn - meglepődve tapasztaltam, hogy annak ellenére, hogy nem mászik, sikerült neki. Aztán amikor odamentem hozzá, kb. a negyedik lépcsőfoknál, már kérte is a kezemet - így végül lépegetés lett a dologból, de azért nagyon örültem, hogy legalább néhány lépcsőfokot egyedül ment fel.

Óriási változások álltak be a kajálás terén. Előszöris a legfontosabb: sokkal többet eszik mint régebben. Köszönhető ez valószínűleg annak, hogy már nagyon sokféle kajcsit eszik - többnyire velünk együtt. Ha valamit nem ehet (mondjuk pl. melegszendvicset), akkor "lebutítva" adom neki ugyanazt a kaját (pl. olivaolajjal megkent pirítós tönköly kenyeret). Amit még mindig kerülünk, azok a tejtermékek, tojás, és finomliszt. Ezeket nem kapja. Gyakorlatilag minden mást igen. Kedvence a körte - ezt nyersen, főzve, kompótnak, mindenhogy szereti. Most azt találtam ki, hogy a teájába rakom a főtt körte levét, hát ez nagyon bejön neki :))

Kitaláltam egy nagyon fincsi teát neki, mostanában ezt iszogatja éjjel-nappal: FAHÉJ TEA. Picit édesítem nádcukorral és tegnaptól körtelével. Ebben nem csak az a szuper, hogy ízlik neki, hanem az is, hogy ezáltal nem kell drága gyümölcslevekre költeni...

Spórolás terén egyre királyabb vagyok, de még mindig kell kicsit szorítani a gyeplőn... Ez a GYED állapot meglehetősen durva... Nem baj, szeretjük a kihívásokat!... :))

Példás szülői párbeszéd

- Jesszusom! Te meg mit adsz a gyereknek??
- Sört...
- Dehát milyen sör ez?? Csak nem az a citromos lötty, ami tele van mindenféle adalékkal??
- Á dehogy! Búzasör.
- Búza?? De tudod, hogy azt még nem ehet!
- Ja nem, bocs. Kukorica.
- Ja, akkor oké.
:DD

Pelus olcsón

Nagy örömömre a neten találtam viszonylag jónak tűnő olcsó pelenkát:

http://www.babapelus.oneit.hu/

Kb. 45 Ft/db-ért lehet itt beszerezni. Nagyon büszke voltam magamra egészen addig, amíg ma Sógornőm bejelentette, hogy ő valami 36!! Ft/ db-ért veszi a Lidle-ben! Asszem ideje ellátogatnom oda...

Fahéjas tea

Nagyon örülök neki, hogy felfedeztem, mivel amióta nem adok neki almalevet, nem nagyon hajlandó inni... Hiába próbáltam csipkebogyó teát, hársfa teát, határozottan nem ízlett neki. Észre vettem viszont, hogy a fahéj íze bejön neki (szereti a kásákban) és olvastam egy könyvben olyan babatea receptet, aminek alap összetevője a fahéj, így gondoltam kipróbálom. Egy rúd fahéjat és egy alma hámozott héját leforráztam, jó sokáig ázni hagytam, majd miután a teát kitöltöttem cumis üvegbe, hozzáadtam egy teáskanál nádcukrot. Csak úgy vedelte a kis manócskám :) .. :)

Modern csörgő

Már jó régen akartam írni róla, de valahogy mindig elmaradt. Azt sem tudom már, mikor fedeztük fel, mennyire tetszik neki a búgócsiga. Talán a nyáron... Imádja nézni, ahogy búg és forog - bár mindig belekap, nem várja ki a végét :) Szinte azonnal rátette ő is a kezét, megfogta a foggantyúját és kezdte nyomogatni, hogy ő is pörgesse. Persze még nem megy neki, de együtt azért már majdnem sikerült... :)

Búgócsiga

Már jó régen akartam írni róla, de valahogy mindig elmaradt. Azt sem tudom már, mikor fedeztük fel, mennyire tetszik neki a búgócsiga. Talán a nyáron... Imádja nézni, ahogy búg és forog - bár mindig belekap, nem várja ki a végét :) Szinte azonnal rátette ő is a kezét, megfogta a foggantyúját és kezdte nyomogatni, hogy ő is pörgesse. Persze még nem megy neki, de együtt azért már majdnem sikerült... :)

Éjjelek

Egy ideje már nem veszem fel éjszaka, ha felébred. Nem azért, mert így határoztam, hanem mert egyszerűen nincs erre erőm, energiám. Általában durván 3x ébred, néha többször. Nagyon örülök, hogy rájöttem, a bealtatós táppal ha megetetem az első ébredéskor, többnyire azonnal visszaalszik. A következő ébredés továbbra is kettő körülre tehető, majd 5 körül az azutáni. Mindkétszer kaját adok neki, ha esetleg a köztes időben is ébred, akkor teát. Ez elég jól bevált, mert miután eszik-iszik, problémamentesen folytatódik a szunya. Többnyire. De erről már írtam szerintem. Ami újdonság, az a mód, AHOGYAN ébred. Nem sír, vagy sírdogál, vagy nyöszörög, hanem MÉRGESEN nyűglődik. Mintha dühösen reklamálna. Valahogy olyan idegesítő erre ébredni, hogy mindig reménykedem, gyorsan visszaalszik...

(Egyébként meglepődve olvasom fórumokon, hogy van ahol 2-3 órát is sír a gyerek éjszaka. Nem akarom elszólni magam, de nálunk egyetlen egyszer fordult elő (emlékeim szerint), hogy másfél órát nem aludt vissza. Akkor sem üvöltött csak egyszerűen nem bírt bealudni. Ez azért jó. Nem tudom, mit tennék, ha folyamatosan éjszakáznom kéne...)

ttam :)))

Édes zsiványka

Nem is kicsit! Az érdekli a legjobban, amit nem szabad. Valamelyik nap a múlt héten kizárólag három dolog érdekelte: a TV, amit előszeretettel paskolgat(na), a bejárati üvegajtó, amit lelkesen csapkod, ha hagyjuk, és az egyetlen szobanövény, amit a padlón hagytunk a mérete miatt. Ez utóbbi azért érdekes, mert egyrészt jól bele lehet kapaszkodni a kaspóba (ami felborulna, ha nem fognám, amikor rátámaszkodik), másrészt bele lehet markolni a puha földbe, harmadszor le lehet tépni a leveleit. Ja igen, roppant vonzó még számára az a kábeltömeg, ami az egyik elosztóba csatlakozik. Tegnap arra lettem figyelmes, hogy zsiványul somolyogva figyel engem. Én az asztalnál ültem, ő a kábelkupac közelében. És mosolygott. És engem figyelt. Egyértelmű volt, hogy valami zsiványságot forgat a fejében. Nyúlt a kábelek felé és nézett engem. Vigyorogva. Még a nyakát is behúzta picit, mint aki tudja magáról, hogy rosszban sántikál. Olyan édes volt, hogy nem bírtam ki, elnevettem magam, odaszaladtam hozzá és össze-vissza puszilgattam :)))

Főz, mos, ír :)

Tudja, hogy a tollal írunk  - leesett a polcról egy halom cucc, többek közt egy toll és egy kártyalap is, s ahogy Ficere ott mászkált köztük, kiszúrta magának a tollat, felvette és elkezdett írást imitálgatni a kártyalapon :) Ezek után persze hogy letettem elé egy papírlapot, amit telepöttyözött és csíkozott, így megszületett az első művészeti alkotása :)

Kifejezetten erős érdeklődést mutat az edények iránt, különösképpen a lábasok érdeklik, amikhez kéri a fakanalat, s miután megkapta, elkezdi kevergetni a képzeletbeli ételt :)

 Ficere ma elkúszott-mászott a szobájában heverő ruhakupachoz, megragadta az egyik harisnyanadrágját, magával cipelte a mosógéphez, majd nemes egyszerűséggel belerakta. Ezek után rám nézett és kivette, majd ismét berakta és rám nézett és így tovább fáradhatatlanul. Az az érzésem, arra várt, hogy elindítsam a mosógépet :)

Az is ma történt először, hogy bár huncutul nézett rám, szót fogadott, amikor valamit nem engedtem meg neki (azaz mondtam neki, hogy NEM).

Ma evett először csirkemájat. Hát nem igazán jött be neki...

Ja, és már nem vagyok olyan fáradt. Tegnap aludtam egy kicsit délután, amíg András játszott Artonddal. Feltöltődtem :)

Totális kimerülés

Ma eljutottunk odáig, hogy fél 5kor felhívtam Emberemet, jöjjön haza. Úgy éreztem, nem bírom tovább, totál kész vagyok. Az is megfordult a fejemben, hogy túl öreg vagyon én ehhez. Ficere nyűgösködött szinte egész nap. Ha letettem, reklamált, ha felvettem, majd leszakadt a karom, semmit nem voltam képes normálisan csinálni. Azon gondolkoztam, hogy talán rettenetesen unatkozik - egy játék sem köti le kb. 2 percnél tovább. Ahol viszonylag hosszú ideig elmatatgat magában, az a hinta a felső szinten, amit imád: azonnal bekapcsolja a zenét rajta, felmászik rá, sőt rá is vetődik vígan :) Alapjában véve a felső szinten valahogy jobban lefoglalják a "bázisok": hinta, alfaholdbázis, mosógép, kis szekrény (ezt folyton nyitja-csukja), és a pici szobácskája. 

Azt hiszem a peluscserék tették be azt a bizonyos kaput. Ma minden egyes pelenkázás óriási harc volt, amibe teljesen belefáradtam. Hihetetlen, hogy ez a csöppség, aki még csak 10 és fél hónapos, rendesen kimeríti az energiáimat egy egyszerű pelenkázásnál. Alighogy kibontom róla a pelust, tekereg is kifelé a kezeim közül, kifordul oldalra és teljes extázisban iszkol az ágy végébe. Irtóra élvezi a dolgot, én viszont képtelen vagyok rávenni, hogy feküdjön vissza. Kész akrobata mutatvány, ahogy törlöm, kenem a popsiját, aztán a pelus ráadásához kénytelen vagyok lefogni őt és valahogy ráerőltetni. Ez teljesen leamortizál testileg, lelkileg. Ficere ilyenkor rendíthetetlenül nyomja magát felfelé, sír és kiabál, vörösödik a feje, majd amint végeztünk, végre felül, s már vigyorog is - ebből látszik, hogy az egész cirkusz hiszti. Fura, de néhány napja pont akartam írni egy bejegyzést arról, hogy milyen olajozottan megy a pelenkázás: ha Ficere kezébe adok egy számára érdekes játékot, tárgyat, akkor hagyja magát pelusozni. Hát, úgy látszik, ez is hangulat kérdése... Ma ilyen szempontból pont rossz napja (napom) volt...

Ami néhány hete (hónapja?) probléma volt, az evés, az mára rendeződött. Többnyire olyan kajákat kap, amiket mi is eszünk: reggelire kukoricakása vagy zabpehely kókuszreszelékkel, mazsolával, almával, körtével. Ebédre heti egy alkalommal husi, szerencsére a bioboltban már kapható fagyasztott csirkecomb, ezt olajban megsütve adom neki. A piacon vásárolt tarját is élvezettel burkolja be :) Zöldségek közül répa, krumpli, csicsóka, fehérrépa, zeller - a brokkolit viszont tutira utálja. Néhány hete ettünk rakott karfiolt is, ez is ízlett neki. Adtam neki teljes kiőrlésű tönköly kenyeret egy kis oliva olajjal, ezt is jóízűen falatozza. Sőt, ma még teljes kiőrlésű tönkölylisztből készült kalácsot is kapott :) Szóval most már nem aggódom a kaja miatt, mindig tudok mit adni neki. Ja igen, a körtét kifejezetten imádja. Most, hogy beköszöntött a hidegebb idő, picit megpárolom, belekeverek kölespelyhet, megszórom fahéjjal és adok hozzá egy kis rizs szirupot. Imádja :) A délelőtti bealvás előtt rendszeresen kap 120-150 ml tápot, amit szépen be is nyakal.

Szóval, az örökmozgósága mostanában a legfárasztóbb, ami idővel valószínűleg csak "rosszabb" lesz... Azt hiszem, a jövőben még többet kell sportolnom...

Időhiány

Nincs időm írni, nincs időm írni... Rémes. Úszom mindennel. Ez a kis energiagombóc az ÖSSZES energiámat lefoglalja. Olyan mint egy örökmozgó. Egyfolytában ügyködik valamit, sürög-forog, feláll, leül, a kezemet kéri, hogy sétáljak vele, ha megkapaszkodik valamiben, fél (vagy mindkét) szemmel figyelem, nehogy zakózzon egyet - de még így is előfordul, hogy eldől, felborul, ilyenkor mindig egy kis szívroham suhan át rajtam. Volt, mikor az utolsó pillanatban kaptam el, reptében. Neki persze fogalma sincs róla, mitől menekül meg - nagyokat mosolyog, mintha csak valami vicc lett volna :) Egyébként nagyon ügyes, szinte repülve rohan még úgy is, hogy csak az egyik kezét fogom. Most már sokáig képes egyedül is megállni, de ezt még nem nagyon hiszi el magáról :) Mikor egy ideje már áll - közben picit imbolyog, élvezi és mosolyog - egyszer csak rám pillant, elneveti magát és vagy a kezembe dől nemes egyszerűséggel, vagy leguggol :) 

A mászás az egész egyszerűen nincs. Nuku, nyista, kampó. Helyette kúszik ezerrel, de a saját kis furcsa technikájával. Kezeivel húzza magát, a lábaival meg kalimpál :) Édi egyébként nagyon. Azért én felhívtam a gyógytornászunkat, mert aggaszt, hogy a mászás ilyen mértékben kimarad... Azt mondta ne aggódjak, gondolkozik néhány gyakorlaton, ami pótolhatja a mászás elmaradt hatásait. Állítólag jövő héten felhív. Bízom benne. Meg hát nem biztos, hogy ez bármit is jelent, de azért én így nyugodtabb leszek.

A maradék időmet a sziszifuszi háztartási munkák emésztik fel. Állandóan pakolok valamit, rend pedig jelentem NINCS. SOHA. Nem is értem... Ennyi pakolászás, és SEMMI. Mindig jönnek újabb és újabb holmik, amiket el kell rendezni... A konyhában tudvalevő, hogy újratermelődik a dzsuva, de még azt tudom leginkább kordában tartani. Tényleg rengeteg apró hülye holmink van - ezek száma is folyamatosan nő... Őrület. Van egy bizonyos hely a lakásban, ahol MINDIG felgyülemlik a lom. Ezek többnyire Emberem vackai - ruhák, fogasok, könyvek, utazótáska egy halomba hányva. Rosszul vagyok tőle, de persze hozzányúlnom tilos. :( Valahányszor nagy ritkán elpakolja, két nap múlva újratermelődik. Ez valami energiablokkolt hely lehet vagy valami ilyesmi.

Jaj, gondoltam, hogy leírom a "szenvedéseimet" is. Hát erről regényt lehetne írni. Azért baromi nehéz totális szimbiózisban élni egy önálló akarattal rendelkező, már most önfejű kis lénnyel... Húú... Sokat, nagyon sokat szeret ölben lenni, viszont a hordozót nem bírja, így a karom, hát az majd leszakad mostanában. Egyre nehézkesebb így gyümölcsöt hámozni, zöldséget darabolni, cumisüveget elmosni, cipőbe bújni és még sorolhatnám. Néha az az érzésem, hogy filmre kéne venni, amit művelünk. Ügyetlenkedem ezerrel. Mert valahova beakad a pulcsim ujja, lerántok valamit vagy leverek ezt-azt, közben Ficere elér egy üveget, vagy belenyúl a püréjébe és már keni is a hajamba, vagy a fülembe, én felborítom a kölespelyhes zacskót, hullik a kölespehely mint a hó, megfordulok és leverem a vízzel teli poharat és már bőgnék kínomban, hogy én ezt nem bírom tovább... Számtalanszor történt már hasonló, nem pont ez, nem pont így, de a lényeg ugyanez: kínlódás a köbön. Ja, és mindent leejtek még mindig!!! Állandóan le kell guggolnom a leesett cuccokért, miközben Ficerke már majdnem 9 kiló és nyűg, ha leteszem. Nem mindig, szerencsére, de elég gyakran. Voltak nagyon harmonikus napjaink is, amikor meglepően sokáig békésen eljátszadozott a padlón- csak a közelében kellett lennem.

Még mindig mindent a szájába dugdos. Huhh, szedtem már ki a szájából ezt-azt. Pl. kedden az egyik üveg edény parafa tetejéből kiharapott egy kis darabot. Kerestem mindenhol és mivel nem találtam, teljesen kétségbe estem, hogy lenyelte, de aztán észre vettem, hogy a szájában forgatja még a darabkát. Szerencsére ha mondom neki, hogy nyissa ki a száját, megérti és picit kitátja - így aztán beletúrtam az ujjammal és kiszedtem, ami nem volt odavaló. Egy kicsit zokon vette, amit megértek, mindenesetre én nagyon megkönnyebbültem. Ma reggel meg!... Beleharapott a kalácsos zacskóba. Mivel ezt kezdetben nem tudtuk, csak arra figyeltem fel, hogy furcsa mód valami kalács szerűt forgat a szájában. Kérdeztem Emberemet (mivel épp ő etette), hogy lehetséges-e, hogy még az előző falat müzlit forgatja a szájában. Apuci nem tulajdonított ennek nagy jelentőséget, mondta hogy fogalma sincs. Oké, gondoltam, hát akkor ez még biztos a müzli. De kicsit később, mivel olyan furákat nyelt, meg öklendezett is picit, megvizsgáltam a kalács csomagolását alaposan. Az egyik oldalán egy pici lyuk tátongott, felette a műanyag celofánból hiányzott egy jó nagy kör alakú darab. Riadó!! Emberemmel azonnal megrohamoztuk Ficurka száját, de nem láttunk semmit. Ficere annál inkább nem akarta kinyitni a száját, minél inkább kérleltük. Idegesítette, hogy mi a frászt akarunk tőle. Ember belenyúlt a szájába, kotorászott kicsit , de nem találta a műanyag darabot. Én ismét kétségbe estem, de közben reméltem, hogy egy ilyen pici zacskódarab csak nem okoz problémát... majd kikakilja. Aztán úgy láttam, mintha valamit még rágicsálna és mintha egy apró csillogó darabka kivillant volna a fogacskái között. Azonnal szóltam Emberemnek, hogy azt a darabkát még nem nyelte le szerintem. Újból nekiveselkedtünk - ezúttal felültettük a konyhapultra, én egy kanál kukoricadarával kínáltam, gondoltam így biztosan kitátja a száját. Így is lett, Apuci pedig megtalálta és kiszedte a kör alakú celofán darabot. KOPPP!!! Egy SZIKLA gördült le a szívemről! Olyan felszabadult lettem hirtelen, hogy madarat lehetett velem fogatni :) Ez a kis pöttyke meg csak vigyorgott, fogalma sem volt, hogy mitől menekült meg megint... :

Elkészült első házi rizstejem :)

Hozzávalók:
- 1 csésze (120-150 gramm) barna vagy másmilyen rizs
- 1 liter víz - lehetőleg forrásvíz vagy tisztított víz
- némi édesítőszer - pl.: méz, rizs szirup, nyírfacukor, nádcukor stb.
- kevéske só

Recept:

- egy csésze barnarizst megmosok, beáztatok egy napra (lehet fehér is, viszont a barnarizsnek nagyobb a tápértéke, így érdemes ezzel készíteni

- az áztatóvizet leöntöm róla, kevés vízzel összturmixolom - én két részletben, nehogy belenyekkenjen a turmixgépünk :)

- felöntöm kb. 1 liter vízzel

- leszűröm sűrű textílián (textil peluson)

- a kapott nedűhöz ha kell, adok még némi vizet, hozzáadok sót (ízlés szerint), mézet, nyírfacukrot, rizs szirupot (én ezt) vagy egyéb édesítőt, szintén ízlés szerint

KÉSZ, fogyasztható is! :)) 

Drága Nagyi

Tegnap reggel, épp amikor volt 5 szabad percem, és elmerengtem az ágyban, valahogy nagyon erősen NAGYI jelent meg gondolataimban. Hirtelen élesen bevillant a gyöngyösi lakás, a búcsúzás pillanatai, amikor integettünk egymásnak elmenetelkor, arra, hogy mindig kicsit sajnáltam őt, hogy milyen lehet neki ott egyedül maradni, aztán eszembe jutott a halála és annak körülményei, az álmaim róla, és ez az egész NAGYI érzés annyira felerősödött, hogy arra gondoltam, talán épp most van a halálának évfordulója... Ma megtudtam, hogy MA van. EGY napot tévedtem. Puff! Tátva maradt a szám. Mentálisan kapcsolódtam Nagyihoz. Ilyenkor tényleg megkérdőjelezem, hogy a halál egyenlő a megszűnéssel...

Nagypapinál és Pótnagyinál

Ma délután meglátogattuk Apuékat. Kicsit elszomorodtam, ui. Ficere  valahányszor Apura nézett, elsírta magát :( Nagyon nehezen akart vele megbarátkozni és végig nyűgös volt. Mondhatni, a legrosszabb formáját hozta :( Gyanítom, hogy egy fogacska mozgolódik, mert az éjszakánk is elég borzasztó volt, megint válogatósabb a kaját illetően, kevesebbet is eszik és egyébként is elég nyüszi a hangulata. Hát még akkor, amikor rosszul ébred alvás után, mint ahogy történt ma délután is, mikor megérkeztünk Apuékhoz. Hamarabb ébredt a "kelleténél", így meglehetősen nyomott hangulatban indult a látogatás, ami nagyon nehezen akart feloldódni, s bár a közepe táján már egész vidámak is tudtunk lenni és a nagypapira is megeresztettünk legalább egy félmosolyt, a vége felé a fáradtság újból felerősítette fel nyűgmanót :( Hát ez van, sajnos. Apu "csak" egy új arc neki a palettán, s valamiért olyan, aki kicsit most megijesztette :( Ráadásul Apuék úgy tervezik, hogy legközelebb csak áprilisban jönnek haza. Hát... Ez így elég rossz kilátásokkal kecsegtet, dehát nem tudunk mit tenni. Kár, hogy csak ilyen ritkán tudunk találkozni. Jó lett volna, ha mély, meghitt kapcsolat alakult volna ki köztük. Annál is inkább, mert olyan sokszor emlékeztet rá... 

Kaja

Rájöttem ám, mi volt a baj eddig az etetésekkel... Az, hogy nem "felnőtt" kaját kapott :) Bár mostanában, hogy egyre többször eszik a mi ételeinkből is, a pépeket is elég szépen megeszi. A sült zöldséget, krumplis karfiolt imádja. Kb. annyira mint a husit, a halat és a rizst. Nagyon szereti a körtét is, és a szőlőt - meghámozva, kimagozva adtam neki - alig bírta abbahagyni :) Nem akarom elszólni magam, de óriási hír, hogy nem jelentek meg kiütések az új alapanyagoktól! :)

Bujcsi

Egyre gyakrabban bújik a fejével az enyémhez. Olyan aranyos! :) Megáll játék közben, rám néz, megörül nekem, nevet egyet, majd odahajol a fejemhez, hogy az orrát az arcomhoz, orromhoz nyomja. Szeretünk így (is) bujcsizni :)

Ajtók és fiókok

Volt ugye a kábelmánia, most meg van a fiók- és ajtónyitogató mánia :) A konyhában, ahogy a tányérokat, poharakat rejtő szekrényhez érünk, felvillanyozva ugrik az ajtajához, s óriási lendülettel nyitni -csukni kezdi, külön élvezve azt, hogy az ajtó szárnya nekiütődik a közelében függő lámpa fémbúrájának, ami hatalmas, búgó csattanást hallat. Engem ez kimondottan idegesít, Ficerét viszont határtalan boldogsággal tölti el :)

Nyitogatja a fiókokat: a szobácskájában a komód fiókjait, a konyhában az összeset. Amint a felső fiók közelébe érünk, izgatottan lehajol a fiókhoz, megragadja a fogantyúját, kihúzza a fiókot, vehemensen beletúr a kiskanalakat tartalmazó rekeszbe, KIHAJIGÁLJA a számára érdektelen kisvillákat és kiskanalakat, míg meg nem találja a piros, virágmintás nyelű kanalat, amit nagy örömmel megragad és elégedetten a szájába gyömöszöl. Miután ez megtörtént, végeztünk, mehetünk tovább dolgunkra :)

Kupak és bödön

Ma már másodszor fordult elő, hogy az itókás cumijának a kupakját RÁ akarta tenni a cumisüvegre. Nem tudom miért, de úgy gondolom, hogy ez nagy lépés a fejlődés útján :)

Ehhez hasonló, hogy a kis formabödön formácskáit is OLDALT, a számukra kialakított nyílásokon próbálta meg begyömöszölni (bár még nem a megfelelő helyeken). Ez újdonság! :)

Babaolaj

Nem írtam még, de elérkeztünk a "templom egere" állapothoz, legalábbis ami az én pénzügyi helyzetemet illeti. Érdekes ismét megtapasztalni, milyen az, amikor az ember nem vehet meg bármilyen használati cikket, ételt, háztartási szert, kozmetikai terméket. Úgy értem, hogy az átlag kategóriából sem. Nos, egy ideje felfigyeltem arra, milyen drága a bébi törlőkendő - na nem csoda, hisz én biot, talán a legdrágábbat használtam eddig -  parabenes, kőolajszármazékot és egyéb káros anyagokat tartalmazó cuccokat pedig még a legsanyarúbb körülmények között sem vagyok hajlandó venni. Kitaláltam, hogy a legegyszerűbb, legolcsóbb és mindenki számára a legjobb megoldáshoz folyamodom:

- végy egy zacskó egyszerű vattát vagy egy nagy csomag papírzsebkendőt

- végy 1 liter olcsóbb olivaolajat (simán lehet "pomace")

- végy vagy ne végy néhány csepp illóolajat.

Az olajakat kutyuld össze egy bödönben, s a vattát belemártva töröld le a kakis popsit :) Állítólag az is jó megoldás, ha egy műanyag tartódobozba belefektetjük a papírzsebkendőket, és ezt locsoljuk meg az olajjal. Így készül az egészséges házi törlőkendő - olcsóért :) Nem is értem minek ez a rengeteg babaolaj, frinci-franci törlőkendő, minek veszik az emberek?... MINEK? Mert van. Mert lehet kapni. Mert eladják magukat. Kell a fenének :D

Ja, és csak a kakit törlöm így, a pisit kicsi törülközővel és langyos vízzel. A törcsiből van sok, úgyhogy ezeket naponta cserélem. Ezzel máris rengeteget spóroltam!! :)

Tágul a tér

Mostanra már bejárja az egész szobát, amikor játszik (lent is, fent is). A bázisok megvannak, de azzal, ahogy közlekedik köztük (kúszva, vagy a kezemet fogva), belakja az egész teret. A kedvencünk a felső szint, ahol a játékokkal tarkított habtapi mellett ott a mostanság abszolút favorittá vált hinta és az "alfaholdbázis". A mosógép nagy csoda, amit működés közben általában elbűvölve figyel - a Hanga által kb. ezer éve ráragasztott mágnesmatricákat leszedegette és élvezettel rágcsálja őket, remélem baja nem lesz tőle... A szárítót is nagyon szereti, főleg megkapaszkodni a rácsaiban. A hatalmas ágyon (matracon :) ) jókat lehet hancúrozni, sőt, a kis szoba is egyre jobban elnyeri tetszését. A pelenkázóágyon kurjongatva randalírozik fürcsi után. Azt hiszem, tegnapelőtt fedezte fel, milyen "nagy" az az ágy, és mennyi, általa eddig még fel nem derített szegletet rejt :) Vidáman túr bele a gondosan összehajtogatott nagyobb méretű ruhákból álló kupacba, amiket azért tettem oda, hogy várjanak Ficerére, míg beléjük nő, a hengerpárnába, ami egyelőre csak díszként szolgált, és a fejpárnát is itt fedezte fel. Agyonhasznált fejpárnám azóta már "velünk alszik" :) Nem véletlenül. Tegnap is, ma is, volt, hogy Ficere kifejezetten odakívánkozott a párnához :) Nagyon örül neki, magához gyűri vagy paskolja és nevetgél közben :) Cuki.

Az elmúlt napok fejleményei vegyese

Ficere mozgásfejlődésével az érdeklődése is változott. Tegnapelőtt visszaküldtem egy táskányi kölcsönbe kapott játékot, amiket régen még imádott, ma meg már rájuk se hederített, akkor se, amikor megmutogattam őket neki. Köztük volt a puha, színes, csörgő kocka, a zörgő, lapos, kék-rózsaszín malacka, az ovális "anyag-tükör", a gumikötélen lógó színes, csörgő műanyag figurák, kulcs alakú műanyag rágóka és még sokan mások...

Mostanság kedvenc tevékenysége, a "DJ-skedés" :)

1. Felfedezte a hinta zenélőgombját, így amióta rájött, hogy fel tud kapaszkodni állásba a hinta lábán és meg tud állni mellette, azóta előszeretettel nyomogatja a zenegombot, és néha meglöki a hintát, mivel tudja, hogy elvileg mozognia kéne... :)

2. Az alfaholdbázis gombjait állva nyomkodja, a mögötte csüngő láncaimat pedig élvezettel rángatja :)

Folyton járni akar. Ehhez mindig kéri a kezemet és gyakorlatilag én csak rohanok utána :) Ennek ellenére, amikor nem járkál, egyre több időt képes nyugiban magában eltölteni. Nézegeti a könyveket - a kirakós könyvet és a kihajthatósat is. A "DJ pultokkal" is tök jól elvan, de jobban szereti ha a közelben vagyok, mert sokszor szükség van a kezemre, hogy megkapaszkodjon :) Érti már azt is, hogy "kutyus", de még nem mutogat semmire. Max teper a cuccért. Viszont már puszit is ad :) Vagyis valami olyasfélét. Odateszi a száját az emberhez - és vagy beleharap, vagy nem :) Belém persze folyamatosan harapdál nagyokat, de többször volt olyan is, hogy "csak" simán odahúzta a fejét/ száját hozzám és magához ölelt. Szerintem ez neki "puszi". Imádnivaló, hogy egyre értelmesebb, egyre többet és jobban tudunk kommunikálni. Annyira aranyos!! A múltkor az apjával doboltak azon a dobon, amit tavaly Emberem szülinapjára vettem abból a célból, hogy Ficerének doboljon rajta, ha sír. Meglepődtem, amikor Emberem szólt, figyeljem meg, Ficere rárakja Emberem kezét a dobra, amikor azt akarja, hogy doboljon :) Szóval egyre ügyesebben fejezi ki az óhaját. Ma este pl.a bealtatásnál nagyon fel volt pörögve és észrevettem, hogy folyton a kis szoba felé tekereg, mintha valamit nagyon akarna onnan. Bementünk és elég egyértelműen a gyerekkori fej-párnám felé mutogatott, aminek az egyik oldala nevetős, a másik oldala sírós kisfiú. (A sírós fele teljesen ép, a másik totál tropa :) ) Tegnap fedezte fel ezt a "csodát", ami eddig az ágyának számára kissé eldugott részén hevert, viszont ma délután annyira rákattant, hogy amikor az altatásnál kezébe került a párna, vidáman kurjongatni kezdett és belefúrta a fejét :) Természetesen a párna most az ágyunk egyik oldalán pihen, hisz egészen hirtelen bekerült a VIP játékszerek közé :) Ki hitte volna, amikor gyerekkoromban kényszeresen mindig a mosolygó részével fordítottam felfelé? És hát valljuk be, hosszú-hosszú ideig ez volt a párnám, amin aludtam :) Érdekes.

Emberm beteg volt múlt héten, és annyira ügyesek voltunk (kopp-kopp), hogy mindezidáig nem kaptuk el (és remélem már nem is fogjuk). Ennek nagyon-nagyon örülök!! Főleg, hogy Ficere nem anyatejcsis és ilyenkor mindig arra gondolok, hogy az a kevés anyatejcsi, amit durván 5 hónapig kapott, mégiscsak megtette a hatását. Érdekes, hogy Emberemmel jellemzően nem nagyon kapjuk el egymás nyavalyáit. Ez állítólag azt jelenti, hogy másmilyen az immunrendszerünk (nagyon lebutítva mondva...), amit tökéletes kombináció az utód számára :) Hát, remélem tényleg az!!

Az apját még mindig imádja, de szerencsére már nekem is megörül, amikor egy kis időre eltűnök, majd újból meglát. Sőt, mostanában előfordul, hogy az apja öléből átkéredzkedni hozzám. Ez újdonság :) Ja, és akkor is, amikor játszunk, egyre többször eszébe jut, hogy hozzám bújjon, vagy belém fúrja a fejét, megharap. Ha leteszem, sokszor szinte azonnal jön vissza, rángatja a nadrág száramat és visszakéredzkedik az ölembe. A jó ideje megvásárolt Bohém mamás hordozót most kezdem igazán értékelni. Ez az egyetlen olyan fajta hordozó,amiben vígan elvan, ui. ez nem korlátozza a mozgásában. Nyilván, nem olyan stabil , de így is szuper. Egyre többször használjuk.

A fürcsizések mostanában rám maradtak. Amióta néhány hónapja Ficerének enyhe averziója támadt a fürcsizés iránt, Emberem egyre inkább rám hagyta ezt a feladatot. Mi pedig élvezzük :) Elmondható, hogy egyre jobban szereti a fürcsizést, de azért valljuk be, nem ez a kedvenc tevékenysége. Néha van, hogy szinte épphogy beül a kádba, és már jönne is kifelé. Ilyenkor nem erőltetem a dolgot, csak az arcát, nyakát megmosom gyorsan, aztán jövünk kifelé. 

A kaja-ügy is fejlődik. Egyre többet eszik. Biztos azért, mert a fogacskák most nyugiban vannak... Szerintem picit hízott is, de ebben nem vagyok biztos, mert olyan kis nyúlánk gyerek :) Egyébként azokat a kajákat szereti, amiket mi eszünk. Kár, hogy nem adhatunk neki bármit... :( A múlt héten adtam neki olyan husit, amit a piacon vettünk és András megfőzte. Ezt imádta!! A kezemet fogva csak úgy tömte a szájába a falatokat! Iszonyú jóízűen kebelezte be a kis főtt tarja darabokat :) A halat is imádja és a rizst is. A tegnapi sült zöldségeket is komálta. Amióta jobban eszik, én sem parázom túl, ha néha kevesebb csúszik le a torkán... Arra is rájöttem, hogy az esti vacsi tápot mind megeszi, ha a maradékot az első felsíráskor adom neki. Ilyenkor félálomban beszlopálja az összeset, s ez azért is előnyös, mert ezután azonnal visszaalszik. Az éjszakai két Sinemil még mindig napirenden van, és ráadásul most már mind egy szálig elfogy az összes. Nem baj. Ja igen, arra is rájöttem, hogy az étkezések közötti felsírások alkalmával itókát adok neki. Így viszonylag könnyen visszaalszik. Kivéve amikor nem - pl. tegnap, amikoris elképesztően nyűgös volt... Azt hiszem, kicsit kicsípte a kaki a popsiját :( Nem szokott ilyen lenni - tán még sosem volt- hogy éjjel bekakilt... Három körül vettem észre, minthogy annyira nagyon hisztis-raplis volt, megszagoltam a popsiját. Nem volt nagyon büdös, épp hogy éreztem rajta azt a jellegzetes szagot :) Persze azonnal mentünk pelus cserére. Szerencsére nem volt nehéz... A csere közben visszaaludt - ez mindenkinek jó volt... :) Persze, hogy ne legyen "könnyű" dolgom, azért csak visszaébredt kicsit. A peluscserék egyébként javultak. Most már valahogy el tudom érni, hogy nyugton maradjon arra a rövid időre, amíg rárakom a pelust. Többnyire a:

"Bagdadban, Bagdadban"

mondóka bírja lekenyerezni és még a 

 Pumukli dal :) (Hello, hello, nagy baj van kérem, riadó!...).

Az altatódalaim közül:

- Budapesti vásár téren

- Elment a két lány virágot szedni

- A Nap nyugodni tér

- A börtön ablakába

csak ez utóbbit szereti. Erre megnyugszik, bealszik rá. A többinél előfordul (pl. ma is), hogy elkezd nyekeregni, jelezvén, hogy jobb, ha elhallgatok :) Nem tudom miért, de az "A börtön ablakába" nagyon tetszik neki... Majd amikor nagy lesz, megkérdezem :)) (Úgyse fogja tudni, sajnos... )

A héten végre találkoztunk Hugiékkal is, volt némi atrocitás, mivel Ficere szeretetből meghúzta Luludi haját, aztán később meg Luludi "leordította" Ficere  fejét. Ezt Ficerém annyira zokon vette, hogy keserves sírásban tört ki... Kis cukikám. Picit benyügizett estére, elfáradt. Egyébként egyre jobban viseli a társaságot - pl. a tündérke unokatesókat, vagy a családi megmozdulásokat, de azért még mindig előfordul, hogy egy-két ember idegesíti, ilyenkor picit félre vonulunk vele, aztán megint minden oké lesz egy ideig. 

Hát, ezek jutottak hirtelen eszembe... aztán éjjel majd biztos még jön egy csomó gondoloat, amiket nem lesz lehetőségem azon nyomban leírni, így vagy később kerül begépelésre, vagy elvész a virtuális térben. Nagyon álmos vagyok (ittam közben egy pohár MAvro Dafnét), megyek aludni.

Ja igen, megvettem azt a vibrációs övet (önkéntes eü.pénztári számláról), ami fogyaszt- elvileg. Tegnapelőtt őta napi 1-2x használom. Imádom!! És várom, hogy eltűnjön a hasam... (Persze, a tornát nem hagytam abba!!...)

Ja, és még!:

- szerdán megállt tök egyedül kb. olyan 2-3 mp-ig,

- csütörtökön sokkal tovább, szerintem olyan 5-10 mp-ig egyensúlyozott a saját lábán :))

Ficere tavaly...

... durván 3,5 cm volt. Ma kb. 68-69 cm a hossza. :)

Megjelölt

Ma hancúr közben az történt, hogy... nyakon pisilt. És hogy ez hogyan történhetett meg? Hát úgy, hogy épp a szabadságot élvezte pelus nélkül, én meg felkaptam, magasan magam fölé emeltem, erre egyszercsak valami meleget érzek folyni a nyakamtól a vállam felé. Hát megtörtént, amitől egyáltalán nem tartottam, mert tudtam, hogy ez előfordulhat, épp csak nem érdekelt :) Nevettem egy nagyot, majd blúzt cseréltem. 

PS.: Kb. öt perc múlva lehányta a fejemet! :DD (Na jó, csak összenyálazta... de kegyetlenül! :)) )

Bázisok

Szabályos "játszó-bázisok" alakultak ki a lakásban. Pontosabban a fenti hálónkban, ami a törzshelyünkké vált. Van a "földönfekvős-mindenhova gurulhatós" bázis, aztán van a "hinta" bázis, a "pihenőszék" bázis, a "játszószőnyeg árkáddal" bázis, a "zenélő játékcsoda alfaholdbázis" és "matrac" bázis, de ez utóbbit mostanában nem nagyon vesszük igénybe, mert inkább a földön hancúrozunk. Legfrissebb bázisunk a kert, ahol egyre több időt töltünk - egyelőre sétával és a babakocsiban szenderegve. Remélem hamarosan újabb bázis születik a kertben, a ház mögött, ahova be szeretném állítani a kölcsön járókát, hogy ott is tudjunk nagyokat hemperegni és mégse kapjunk hőgutát (mint mondjuk az emeleten, jelenlegi törzshelyünkön.).

Átfordulás 3.

Ma szinte megállás nélkül gyakorolta a hátról hasra fordulást és most már úgy megy neki, mint a karikacsapás! :) Probléma csak a hasra érkezés után, a hason fekvéssel van. Egyszerűen nem tud mit kezdeni ezzel a pozícióval. Kapálózik, kalimpál kezével, lábával, emelgeti a buksiját és a popsiját - kezdetben vigyorog, majd amikor tudatosul benne, hogy egy tapodtat sem halad és egyáltalán, nem történik semmi, egyre idegesebb lesz. Miután alaposan behergelte magát, eltörik a mécses... Ilyenkor megmutatom neki, hogyan kell hátra fordulni, aztán gyorsan felkapom és jól megpuszilgatom :)

Átfordulás 2.

Ma ismét sikerült!! :) :) Egyszer a földön, teljesen egyedül, másodszor pedig a pelus asztalon, minimál segítséggel, mert a fonott dobozka az útjában állt :) Mindkétszer nagyokat "örömvigyorgott" a végén! :))

Átfordulás

Még küzdünk vele. Ma egy tizedhajszál  választotta el attól, hogy ismét megtörténjen. Tulajdonképpen már hasra került, amikor a végén mégis inkább hanyatt vágta magát. Azt hiszem, a maga alá gyűrt karocskával nem tudott mit kezdeni. Aztán játszottunk olyat, hogy segítettem neki átfordulni. Élveztük, nagyokat rötyögtünk - mindketten :)

Hála

Ma csordultig telt szívvel és könnyes szemekkel elmondtam Ficerének, mennyire hálás vagyok neki, hogy eljött közénk. Elmondtam azt is, hogy mennyire szeretem és hogy ő egy csodálatos ember(palánta) :)

Babahordozó

Először tettünk nagyobb sétát a babahordozóval. Egy kört tettünk itt a hegyen, az utcánkból indulva. Pompásan sikerült, szerettük. Ficere bekapta a jobb felső pántot a szájába, és az első néhány méter után bealudt :)

Meditáció

Tegnap délután olyan nyűgösség tört rá, hogy semmi nem segített. Se ringatás, se éneklés, se sétálás. Semmi nem tetszett neki. Nem sírt, hanem szokásához híven panaszkodott, nyafogott, "zsizsegett". Ekkor eszembe jutott az egyik kedvenc meditációs cd-m, amit ősszel vettem egy nagyon kedves ismerősömtől. Jártam hozzájuk meditációra és azonnal beleszerettem abba, ahogyan a meditációt vezeti. Hangja kellemes lágy, ringató és dallamos, a meditációt kísérő szöveg pedig gyönyörű képekben segít feltárni tudatalattink világát. A cd nem csak szöveget, hanem aláfestő relaxációs zenét is tartalmaz. Gondoltam, bepróbálkozom, hátha megnyugtatja Ficerét. Kíváncsi voltam a hatásra, ui. engem teljesen el tud lazítani. A hatás döbbenetes volt: ahogy elindult a cd, Ficere elhallgatott, nyavalygása feszült figyelemmé változott, majd békésen elterült a karomban és fülelt :) És hogy ez ne legyen elég, hihetetlen módon, követte a szöveg utasításait: amikor ki kellett fújni a levegőt, ő sóhajtott egyet, amikor el kellett lazítani a lábakat, forgatta a kis lábfejeit :) Néhány pillanat múlva szépen bealudt... :)

Fogzik

Úgy tűnik, lehull a lepel a titokzatos "megfurcsulást" illetően. Egy ideje változást tapasztaltam Ficere étkezését illetően - konkrétan az egy-egy alkalommal elfogyasztott mennyiség feltűnően lecsökkent. Először az oltásnak tudtam be, aztán az időjárásnak, majd tegnapelőtt, amikor konkrétan 40 ml-t bírt magába passzírozni egy szuszra, teljesen kétségbe estem. Mi történt ezzel a gyerekkel? Előszedtem a babanaplót, hogy megnézzem, hogyan alakult az étkezés az elmúlt hónapokban, s ahogy sejtettem, fehéren-feketén ott virított az orrom előtt, hogy bizony 150-160-at is képes volt magába dönteni. Most meg?? 40 ml és kínlódik, köpi kifelé a nyelvével, idegesen nyög, fordítja el a fejét és amikor mégis próbálkozom, mert nem bírom felfogni, hogy ennyire nem éhes, akkor elkezd behisztizni, hogy értsem már meg, neki ez nem kell! Teljes kétségbe esésemben (néhány ideges és frusztrált könnyet is hullajtottam) felhívtam a védőnőt, hogy megkérdezzem, mi erről a véleménye. Szerencsére vannak emberek, akik képben vannak :) Azonnal felvilágosított, hogy ez nagy valószínűséggel a fogzás következménye. Ami igaz az igaz: Ficere mostanában nagyon felszínesen alszik, éjjel szinte másfél óránként felkel, zsizseg, felsír, stb. Továbbá nyáladzik folyamatosan, és rágni is szeret - mindent. Pl. előszeretettel kapja be az ujjainkat, amit aztán teljes erővel csócsálni kezd. Mindez azért elég gyanús így együtt. Meg aztán ez megmagyarázná a néhány napja észlelt nyűgösséget is... Igen, biztosan fogzik. Hugitól kapott egy rágcsálható fogkefe szerűséget, tegnap még nagyon tetszett neki, ma már nem annyira - úgy festett, mintha fájna neki amikor ráharap. Most, hogy kiderült mi az oka az étvágytalanságának, nem vagyok rest folyamatosan kínálgatni Ficerét és olyankor etetni, amikor elfogadja. Így aztán totálisan felborult az étkezési rend, de legalább eszik. Pl. a mai étkezésünk így alakult:

- 7:30h - cici + 80 ml

- 10h - 130ml (9h-tól kínálgatva, 3 részletben elfogyasztva)

- 11h - 60ml

- 14h - 90ml

- 14:30h - 40ml

- 15:30h - 90ml

- 17h - 40ml

- 18h - 120ml

- 20:30 - 80ml

Szóval, jó sokszor megkínálom, így aztán van bőven lehetősége eldönteni, mikor akar enni :) A "kaja-undor" egyébként azzal kezdődik, hogy forgatja a fejét, kitekergeti a nyakát jobbra-balra, vagy csak az egyik irányba, aztán elcsúsztatja a cumit a szája sarkába. És nevet :) Rám néz, és vigyorog. Majd a végére bedühödik, ha erőltetem az evést. De amióta a védőnővel beszéltem, nem erőltetem. Inkább kínálgatom többször. A védőnő elmondása szerint sokan megállnak a gyarapodásban, sőt, fogynak is fogzás idején. Mivel nem szeretném, ha veszítene a súlyából, igyekszem nagyon odafigyelni az igényeire. Tényleg jó sokszor meg fogom etetni, nem hagyom éhezni!! :)

Egyébként az egész teóriát meghazudtolva tegnap átaludta az éjszakát - na jó, egyszer felébredt enni, de ennyi! Ilyen még nem volt!! Ez nagy fejlődés :) Kíváncsi vagyok a ma éjjelre... :)

Átfordult!! :)

Ismét történelmi pillanatot élhettem át: Ficere ma délután valamikor du. fél 6 körül hanyatt fekvésből átfordult hasra, teljesen egyedül!! :)) A bal oldala felé történt az átbillenés. Előzőleg mondtam Mosolyának, hogy nyugodtan tegye le játszani a szőnyegre leterített kis takaróra, mivel mostanában nagyon jól érzi magát itt. Én épp Apuval diskuráltam telefonon, régóta nem beszéltünk. Beszélgetés közben figyeltem a kis fickót, és látom, ahogy az oldaláról egyszer csak fogja magát és szinte játszi  könnyedséggel átbillen a hasára!! Mondanom sem kell, Mosolyával szinte egyszerre törtünk ki hatalmas ovációban... :) Így aztán Apu is részese, egész pontosan "fültanúja" lehetett a nagy eseménynek :)  Az átfordulást Ficere részéről ezúttal fülig érő mosoly kísérte! Mondtam én!! ;)))

Szabadidő és szopi

Nem könnyű most már elszórakoztatni a kis urat. Kitölteni a 3 órát úgy, hogy végig élvezetes legyen számára, kifejezetten nagy kihívás lett. Viszonylag hamar elunja a játékokat, ezért valami új muri után kell nézni. Főleg estefelé nehéz ez az ügy, ugyanis a fáradtságtól ő inkább felpörög, mint akit felhúztak. A rendszer ilyenkor egészen furcsa dolgokat bír produkálni: pl. egyszerre akar sírni és nevetni - az, hogy a kettő közül végül melyik lesz a nyerő, általában az én szórakoztató teljesítményemen múlik... :) Újabban a szabad idő legnagyobb részét a földön fekve töltjük, általában háton, ui. ebből a helyzetből már nagyon klasszul tudunk felemelt lábbal jobbra-balra dőlni, fordulni, forogni. Anya blúzát, ami kedvenc játékszerré avanzsálódott, így kényelmesen lehet ölelni, markolászni, majszolni. Aztán hasra is szoktunk feküdni, de ez a pozíció nem tart sokáig, mert Ficere gyorsan begőzöl, elveszti a türelmét, hisz nem halad semerre sem és egyáltalán, mire való ez a póz?? Csak arra, hogy büdös bogár módra kalimpáljak és kitekerjem a nyakam :)) Ezt megunva lehetőségünk van áttelepülni valamelyik pihenő székbe. Az emeleti pihenő székben, ami tulajdonképpen hintaszék, változó kedvvel csücsülünk, a karfán függő állatkák már nem nagyon érdekesek, de azért még el lehet velük szórakozni - egészen addig, amíg idegrohamot nem kapunk attól, hogy nem azt csinálják, amit szeretnénk. Higgadásra ott a hinta, ami elég jól bevált, bár nem használjuk nagyon sűrűn. Amikor már ebből is elege van a fiatal úrnak, akkor még mindig lehet sétálni egyet anyával, vagy az ágyra vagy a pelus asztalra heveredni. Na itt is jó murikat szoktunk csapni, főleg azért mert meztelenül lehet heverészni rajta és ezt nagyon szeretjük. Az öltözést annál kevésbé... Amint ráhúzom a body-t, a feje vörös lesz, teste megfeszül, szája lekonyul és dühösen felnyüszít. A frusztráltságot mindenféle viccelődéssel próbálom enyhíteni - kisebb-nagyobb sikerrel. Van hogy grimaszolok, van hogy fura hangokat hallatok, van hogy össze-vissza puszilgatom, s van hogy mindhármat csinálom egyszerre :) Ha ezek közül éppen semmi nem segít, akkor jön a végső megoldás: kiviszem Ficerét a mi szobánkba, beültetem az ölembe háttal nekem, és így öltöztetem. Olyan, mintha észre sem venné, mi történik vele... Ajánlom mindenkinek, jó módszer! :)

Az etetés némileg normalizálódik de azért még mindig vannak szokatlan jelenségek. Rájöttem, hogy az én hibám, ha nem eszik nagyobb mennyiségeket egyszerre, méghozzá azért, mert mostanában nem várom meg, hogy leteljen a 3 óra, hanem 1,5-2 óra elteltével megetetem. Néhány esetből azt a következtetést vontam le, hogy 3 óránál hamarabb megéhezik. Hát úgy tűnik, hogy tévedtem... Ma betartottam a 3 órát, így többnyire 120-akat cumizott :) Az esti vacsinál azonban nem volt hajlandó a megszokott etetős fotelben kajálni - ezt már tegnap is megfigyeltem, hanem először sétálni kellett vele kicsit, aztán egy székre felraktam a lábam és a polcunk előtt állva etettem meg. Csak itt/így fogadta el az ételt... Hát ez elég fura, nem?? De legalább elfogadta. És legalább rájöttem... Ami a cicimet illeti, a balból szinte semmi nem jön, a jobbal küzdök, remélem még egy darabig kitart. Mostanában nem fejtem, mert Ficere szépen szopizott belőle. Kíváncsi vagyok, vajon mennyi jön belőle. A múlt héten, vagy az előtt olyan 20-akat mértem, lehet hogy azóta megint kicsit több...

Amik serkentik a tejtermelést:

• - köménymag
• - ánizs
• - római kömény
• - görög széna
• - sör
• - sörélesztő pehely
• - sok folyadék, levesek!!
• - tápanyagban gazdag ételek
• - moherlove kapszula
• - minél többszöri mellre tétel/ fejés
• - nyugalom
• - homeo bogyó: Urtica urens D4 (2x 5 szem)

Furcsa, de akkor szerettem meg igazán a szoptatást, amikor már alig lett tejcsim. Addig valahogy az egészre rányomta a bélyegét az egésszel kapcsolatos kínlódás, akarás. Most, hogy csak nagyon kevés van, vágyom arra, hogy (minél több legyen persze), minél tovább kitartson, és érezzem Ficerém éhes, meleg kis szájacskáját a cicimen. Többször is, amikor nem volt kedve szopizni, megrémültem, hogy talán most szopik utoljára és ez a gondolat végtelenül szomorúvá tett. Most, bár kevés a tejcsi, az is csak az egyik ciciben, Ficere már tátogatja a száját, amikor kapcsolom ki a melltartómat és izgatottan cuppan rá a tejcsiforrásra. Minden percét kiélvezem ennek a kevés szopinak :)

Ma is nyúlt többször a lábfejéhez, megfogta a lábujjait, közben nagyokat tátogott, mégsem sikerült a szájába varázsolni őket... :) Nem baj, majd talán holnap... :)

A mai nap eseményei

Mára mintha elfújták volna a tegnapi nyűgösséget, szépen eljátszogatott magában a kis játékszőnyegen amíg pakolásztam, elvolt a kis pihenőszékében amíg leszedtem a megszáradt ruhákat, és azt is elég jól tűrte, hogy spárga levest készítettem ebédre. Spárga pucolás közben ő a bölcsőben ringatózott és a bölcsőre biggyesztett játékhídon csüngő "kisbarátokat" próbálta jobb belátásra bírni, azaz a szájához vonni őket. Nem nagyon sikerült, ami eléggé frusztrálta. Közben én mellé telepedtem a spárgáimmal és a pucolókészletemmel, s bőszen kommentáltam Ficerének, hogy éppen mit csinálok, és hosszasan ecseteltem, mennyire utálatos dolog számomra a spárga pucolás. A végére elunta magát, s főleg azt, hogy hiába a nagy igyekezet, a kisbarátok csak nem hajlandóak a szájába költözni. Annak sem örült, hogy áttettem a konyha asztalon tanyázó kis pihenő székbe. Ekkor jött a mentő ötlet: újból kipróbáljuk a babahordozót! Megnyugodva konstatáltam, hogy nem hiába adtam ki rá a pénzt, ugyanis ezúttal hasznosnak bizonyult. Ficere elég jól viselte, hogy hozzám passzírozódva kellett tölteni az időt, pedig általában a mozgásban való korlátozottsága zavarja a legjobban. Lekötötték a történések, ui. csak akkor kezdett el benyüszizni, amikor az összeturmixolt spárgalevest le kellett szűrnöm, mivel tele lett "szálkával". Hosszadalmas és unalmas meló volt. (Ettől még in is nyűgös lettem kissé... A leves viszont jól sikerült!!) Aztán még délután is felkötődtünk a "Marsupi"-ba (ez a neve a hordozókendőnek). Ezentúl rendszeresen használni fogom! :)

A kajálás még mindig kicsit fura - elkezdtem újból írni a babafigyelőt, hogy rálátásom legyen a történésekre. Még mindig volt, hogy két-három részletben fogyott el egy adag, de azért volt, hogy egy szuszra bevágott 120-at. Ez már jó. Meg hát lemértem ma mérlegen: kereken 7 kilót nyom a gyerkőc :)

Ma meglátogattak minket szomszéd unokatesóék, hát Ficere nem volt valami barátságos... Elég paprikásan viszonyult a kis vendéghez a végén pedig úgy eltört a mécses, hogy még én is megrémültem. Nem szokott ennyire sírni... Valószínűleg az volt a baj, hogy kimaradt egy alvás, így teljesen elfáradt, aminek ilyen tragikus lett a végkimenetele... :( Amint feljöttünk az emeletre megnyugodott, s pillanatok alatt bealudt.

Este történelmi pillanatnak voltam szemtanúja: megfogta a kis lábfejét és bedugta a lábujjait a szájába!!! :))) Pontosabban: majdnem bedugta. Mert nem volt annyira hajlékony, hogy sikerüljön az attrakció :) Később volt még néhány kósza próbálkozás, de aztán elült a dolog... Mondtam én, hogy a térdhajlat alatti combfogásból lábikó bekapás lesz! ;) Így is történt. :))

Hull a pelyhes...

... festett  haj. De marokra ám. Rémületes, milyen hatalmas mennyiségtől "szabadultam meg" :( Nem is gondoltam, hogy ennyi hajam van... Csoda, hogy még maradt valami a fejemen. Remélem hamarosan leáll a hullás, mert a végén kopasz leszek :(( Kezdhetem megint Bánfizni a hajam, pedig azt úúúúgy úúúúútálom!! (Büdös, macerás, fúj!)
Artondról meg folyton szedegetem le a hajszálakat...  Jó lenne, ha nem kéne azon izgulnom, nehogy lenyeljen egyet...

Nyügiségek

Tegnap és tegnapelőtt Ficere kicsit nyűgösebb volt. Bár ez így nem teljesen igaz, mert tulajdonképpen egész jó kedélyű volt - ha foglalkoztam vele. Értem ez alatt, hogy most nem szívesen maradt a kis ülőkéjében akkor sem, amikor elvileg minden rendben volt vele, pedig máskor nem jelent problémát, simán elvan magában  amíg főzök vagy teregetek, pakolászok stb. Ja és úgy, hogy közben lát engem, persze. Szóval szinte folyamatosan igényelte, hogy karban legyen, vagy intenzíven foglalkozzak vele. Továbbá sírva ébredt és nyöszörgősen aludt el. A kajálás is kicsit furán alakult. Kisebb mennyiségeket evett egyszerre, így egy adag két részre osztva fogyott el, ami nem a legszerencsésebb... Sokszor bealszik evés közben, ez is oka a két részletben evésnek. Remélem csak a bizarr időjárás tehet ezekről a furcsaságokról, vagy esetleg az oltás. Bár azóta már eltelt 3 nap... Egyébként továbbra is bőszen nézegeti a kezecskéit, fogdossa a lábacskáit, és gyakorolja az új, sipítós hangját :) Ja, és forog jobbra-balra, nagyon ügyesen. Hasra egyre többet rakom, annak ellenére, hogy nincs kifejezetten oda ezért a pozícióért, mégis mostanában egész sokáig eltűri és közben nagyokat küzd. Fogalma sincs róla, hogy mit csináljon, de azt nagyon csinálja :) Kalimpál, vergődik, kínlódik, nagyokat nyög közben. Aztán egy idő után elszakad a cérna, dühösen kiabálni kezd. Behisztizik :) Azt hiszem, ebben rám ütött... :) Abban is, hogy újra kezdi és tovább küzd. Kíváncsi vagyok, mikor fordul meg. Meg arra is, hogy mikor indul el, mászva... Délután megmutogattam neki a kertünket. Körbe vezettem, szemügyre vettük az összes bokrot, fát. A végén énekeltem neki a "Michelle ma belle-t" picit átvariálva: "A., mon beau"-ra, erre bealudt. Bátyó segítségével beraktam a babakocsiba, így kint aludt a teraszon vagy egy órát. Biztosan jól esett neki a friss levegő. Azért is mentünk ki, hátha így enyhül a "nyüszi" állapot. Bejött :)

Ami engem illet, sikerült totál megutálni a "kövérségemet", főként a nagy hasamat. Elegem van ebből az állapotból. A mérleg mintha be lenne betonozva 68 kilónál. Több hónapja tartom ezt a súlyt: se fel, se le, bármit csinálok. A ma reggeli torna elmaradt, mert Emberemnek tárgyalásra kellett mennie kora reggel. Amint ez kiderült, rögtön elrohantam a teniszpályára lenyomni 15 kört (3x5+ közte séták). Az egész tornának csak úgy van értelme, ha heti 3 alkalommal mozgok. Egyébként nem lesz változás. A kajálásra is próbálok kicsit jobban odafigyelni: pl. a mézet lecseréltem rizs szirupra, a kávéba pedig ezentúl egy darabig megint xilitet rakok. Mentálisan folyamatosan gyúrok arra is, hogy leszokjam a rendszeres mákos pite és Cserpes Trudi fogyasztásáról. Nem lesz könnyű.

Popsikrém 2.

Úgy néz ki, a Bepanthene lesz a befutó. Úgy veszem észre, halványodik a popsiluk körül a bőrpír. Meg húzódik szépen vissza. Remélem, jól látom...

Újabb szavak

GING - ez szinte folyton, mindenre,
K(H)EI - ez görögül annyit tesz, hogy éget, csíp (nem hiába csörgedezik görög vér az ereiben... :) )
NGE - ez szerintem nála az IGEN :)))
... ja és a GÍÍÍ, mert tudja, hogy egészségesen étkezni fontos dolog... :))

Minták

Azt hiszem még nem írtam arról, milyen nagy hatással vannak rá a kiságya fölé ragasztott foszforeszkáló csillagok, s hogy az ablakra rakott ideiglenes "sötétítő" mintái is teljesen elvarázsolják. A kis csillagokat látva hatalmasakat rötyögött, majd beszélt hozzájuk, s olyan szinten elveszett a világukban, hogy több hosszú percig megbűvölve, boldogan bámulta őket. Olyan érzésem volt, mintha tudná: valahonnan innen érkezett...

Oldalra fordult

Valamelyik nap a héten - eléggé összemosódnak a napok - talán tegnapelőtt - egyik pillanatban még a hátán feküdt a pelenkázó asztalon, aztán legközelebb mikor odanéztem, már oldalt fekve küzdött kedvenc oroszlános párnájával (-ért?). A kis hintaszékéból is mostanában mintha ki akarna ugrani, valamilyen furi oldalt üléses pózt képes felvenni - persze az is lehet, hogy csak túl magasan volt a szék támlája, ui. amióta lejjebb vettem, nem készül belőle "kipattanni"... :)

Jobb kéz

Az imént végre jobb kézzel markolta meg a partedlijét, amitől felbuzdultam és elé raktam a kis csörgő-zörgő színes anyagjátékát, s láss csodát, jobb kézzel sikeresen megragadta :) (Na nem sokáig érdekelte ez sem...) Közben egyfolytában magyaráz persze :D
Most meg kénytelen voltam odaadni neki a prototípus pelusos zacsit (már üres), mert csak ez van rá a legnagyobb hatással... :))

Nyújtózkodás

Szemhéjak felpattannak... körbenéz, pislog párat. Nyugtázza, jó helyen van. Száját szélesre húzza, szemeit összeszorítja, s két kis kezét ökölbe szorítva hatalmasat nyújtózkodik. Nagyot mosolygok: két karocskája alig ér tovább a buksijánál :)))

Ficere mosolya

Mosolygó melegbarna csillagszemek mélységéből édes szeretethullámok csordultig töltik szívemet, s elhomályosult tekintettel, meghatottan morzsolok szét egy boldogan csillogó könnycseppet.

Mosoly díj :)

Néhány napja az a megtiszteltetés ért, hogy Nyonyeszkától orosz feliratot tartalmazó "vándor" blogdíjat kaptam, melynek jelentése: "Blog, mely mosolyt fakaszt" (vagy valami hasonló :) ) és a következőképpen néz ki:

A díjjal a következő teendők járnak:

- megköszönjük,

- kirakjuk,

- írunk magunkról 3 dolgot,

- továbbadjuk 4 bloggernek.

Nos, Nyonyeszka oldalán már megköszöntem a díjat, de természetesen itt is szeretném kifejezni örömömet, amiért engem is kiválasztott a díj átadására és főképp annak örülök, amiért kaptam :)) Köszönöm Nyonyeszka és azt is, hogy Rád találtam, s megismerhettelek a blogodon keresztül! Azt már említettem neked, hogy rengeteg erőt és kitartást adtál nekem várandósságom nehéz pillanataiban - időszakaiban, de ezen kívül roppant élvezettel olvasom humoros és színes írásaidat, gondolataidat, élményeidet! Nagyon örülök neked és köszönöm!!! :)

A díjat a következő blogtársaknak szeretném továbbadni:

- Paloma Negra, aki különlegességével és gyönyörű, művészi írásaival, titokzatos, ugyanakkor nagyon mély érzésű, kellemes, humoros lényével hívta fel magára és ejtette rabul figyelmemet, s aki kitart blogom követése mellett annak ellenére, hogy már egészen más dolgokról írok mint amikor egymásra találtunk :)

- Holnap, aki szintén hű olvasóm, be-benéz hozzám továbbra is, s aki rengeteget tanult meg önmagáról, s kitartóan halad az önmegismerés göröngyös de a fejlődést szolgáló ösvényén, amit nagyon tisztelek benne,

- Kata, akihez még nem kommenteltem, de nagyon hasznos infokat találtam nála a várandóssággal, babázással kapcsolatban, s aki nagyon nagy szeretettel és várakozással készült második babájának fogadására

- Zsebi, akitől szintén rengeteg jótanácsot, ötletet sikerült megcsípnem babázás ügyben :)

Ami engem illet, itt a blogban majdhogynem minden fontos dolog kiderül rólam, de a legfontosabb - ha nem lenne eléggé egyértelmű - hogy végre, több évnyi vágyakozás után megkaptam életem legszebb ajándékát: egy csodálatos kisbabát, aki által kiteljesedik az életem, és a szívem megtelt boldogsággal. Nem győzöm megköszönönni, hogy megtörtént velem ez a csoda!! :)

Hát, hogy valami újat is írjak: kb. mindenevő vagyok, imádok enni - ezért is lesz nehéz megszabadulni a terhesség alatt felszedett kilóktól. S ami érdekes, pont az egészségtelen kaják vonzanak a legjobban: sütemények, csoki, bifszek, lángos, bundás kenyér - ezeket igyekszem egészséges étkekkel kiváltani: gyümölcsös puliszka, kecskesajt tönkölykenyérrel, kuszkusz sült zöldséggel :) Azért ettől függetlenül néha bevágok egy-egy fincsi mákos pitét is :))

Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e pályát módosítanom, avagy nem: pár éve pszichológiát kezdtem tanulni nagy lelkesen - meglátjuk, be tudom-e fejezni, mert így baba mellett kezdenek kétségeim lenni... Szóval számomra is misztérium, hogyan alakul a további szakmai pályafutásom, s az a célom, hogy olyan munkát végezzek, amely által embertársaimnak tudok segíteni.