Megjelölt

Ma hancúr közben az történt, hogy... nyakon pisilt. És hogy ez hogyan történhetett meg? Hát úgy, hogy épp a szabadságot élvezte pelus nélkül, én meg felkaptam, magasan magam fölé emeltem, erre egyszercsak valami meleget érzek folyni a nyakamtól a vállam felé. Hát megtörtént, amitől egyáltalán nem tartottam, mert tudtam, hogy ez előfordulhat, épp csak nem érdekelt :) Nevettem egy nagyot, majd blúzt cseréltem. 

PS.: Kb. öt perc múlva lehányta a fejemet! :DD (Na jó, csak összenyálazta... de kegyetlenül! :)) )

Bázisok

Szabályos "játszó-bázisok" alakultak ki a lakásban. Pontosabban a fenti hálónkban, ami a törzshelyünkké vált. Van a "földönfekvős-mindenhova gurulhatós" bázis, aztán van a "hinta" bázis, a "pihenőszék" bázis, a "játszószőnyeg árkáddal" bázis, a "zenélő játékcsoda alfaholdbázis" és "matrac" bázis, de ez utóbbit mostanában nem nagyon vesszük igénybe, mert inkább a földön hancúrozunk. Legfrissebb bázisunk a kert, ahol egyre több időt töltünk - egyelőre sétával és a babakocsiban szenderegve. Remélem hamarosan újabb bázis születik a kertben, a ház mögött, ahova be szeretném állítani a kölcsön járókát, hogy ott is tudjunk nagyokat hemperegni és mégse kapjunk hőgutát (mint mondjuk az emeleten, jelenlegi törzshelyünkön.).

Átfordulás 3.

Ma szinte megállás nélkül gyakorolta a hátról hasra fordulást és most már úgy megy neki, mint a karikacsapás! :) Probléma csak a hasra érkezés után, a hason fekvéssel van. Egyszerűen nem tud mit kezdeni ezzel a pozícióval. Kapálózik, kalimpál kezével, lábával, emelgeti a buksiját és a popsiját - kezdetben vigyorog, majd amikor tudatosul benne, hogy egy tapodtat sem halad és egyáltalán, nem történik semmi, egyre idegesebb lesz. Miután alaposan behergelte magát, eltörik a mécses... Ilyenkor megmutatom neki, hogyan kell hátra fordulni, aztán gyorsan felkapom és jól megpuszilgatom :)

Átfordulás 2.

Ma ismét sikerült!! :) :) Egyszer a földön, teljesen egyedül, másodszor pedig a pelus asztalon, minimál segítséggel, mert a fonott dobozka az útjában állt :) Mindkétszer nagyokat "örömvigyorgott" a végén! :))

Átfordulás

Még küzdünk vele. Ma egy tizedhajszál  választotta el attól, hogy ismét megtörténjen. Tulajdonképpen már hasra került, amikor a végén mégis inkább hanyatt vágta magát. Azt hiszem, a maga alá gyűrt karocskával nem tudott mit kezdeni. Aztán játszottunk olyat, hogy segítettem neki átfordulni. Élveztük, nagyokat rötyögtünk - mindketten :)

Hála

Ma csordultig telt szívvel és könnyes szemekkel elmondtam Ficerének, mennyire hálás vagyok neki, hogy eljött közénk. Elmondtam azt is, hogy mennyire szeretem és hogy ő egy csodálatos ember(palánta) :)

Babahordozó

Először tettünk nagyobb sétát a babahordozóval. Egy kört tettünk itt a hegyen, az utcánkból indulva. Pompásan sikerült, szerettük. Ficere bekapta a jobb felső pántot a szájába, és az első néhány méter után bealudt :)

Meditáció

Tegnap délután olyan nyűgösség tört rá, hogy semmi nem segített. Se ringatás, se éneklés, se sétálás. Semmi nem tetszett neki. Nem sírt, hanem szokásához híven panaszkodott, nyafogott, "zsizsegett". Ekkor eszembe jutott az egyik kedvenc meditációs cd-m, amit ősszel vettem egy nagyon kedves ismerősömtől. Jártam hozzájuk meditációra és azonnal beleszerettem abba, ahogyan a meditációt vezeti. Hangja kellemes lágy, ringató és dallamos, a meditációt kísérő szöveg pedig gyönyörű képekben segít feltárni tudatalattink világát. A cd nem csak szöveget, hanem aláfestő relaxációs zenét is tartalmaz. Gondoltam, bepróbálkozom, hátha megnyugtatja Ficerét. Kíváncsi voltam a hatásra, ui. engem teljesen el tud lazítani. A hatás döbbenetes volt: ahogy elindult a cd, Ficere elhallgatott, nyavalygása feszült figyelemmé változott, majd békésen elterült a karomban és fülelt :) És hogy ez ne legyen elég, hihetetlen módon, követte a szöveg utasításait: amikor ki kellett fújni a levegőt, ő sóhajtott egyet, amikor el kellett lazítani a lábakat, forgatta a kis lábfejeit :) Néhány pillanat múlva szépen bealudt... :)

Fogzik

Úgy tűnik, lehull a lepel a titokzatos "megfurcsulást" illetően. Egy ideje változást tapasztaltam Ficere étkezését illetően - konkrétan az egy-egy alkalommal elfogyasztott mennyiség feltűnően lecsökkent. Először az oltásnak tudtam be, aztán az időjárásnak, majd tegnapelőtt, amikor konkrétan 40 ml-t bírt magába passzírozni egy szuszra, teljesen kétségbe estem. Mi történt ezzel a gyerekkel? Előszedtem a babanaplót, hogy megnézzem, hogyan alakult az étkezés az elmúlt hónapokban, s ahogy sejtettem, fehéren-feketén ott virított az orrom előtt, hogy bizony 150-160-at is képes volt magába dönteni. Most meg?? 40 ml és kínlódik, köpi kifelé a nyelvével, idegesen nyög, fordítja el a fejét és amikor mégis próbálkozom, mert nem bírom felfogni, hogy ennyire nem éhes, akkor elkezd behisztizni, hogy értsem már meg, neki ez nem kell! Teljes kétségbe esésemben (néhány ideges és frusztrált könnyet is hullajtottam) felhívtam a védőnőt, hogy megkérdezzem, mi erről a véleménye. Szerencsére vannak emberek, akik képben vannak :) Azonnal felvilágosított, hogy ez nagy valószínűséggel a fogzás következménye. Ami igaz az igaz: Ficere mostanában nagyon felszínesen alszik, éjjel szinte másfél óránként felkel, zsizseg, felsír, stb. Továbbá nyáladzik folyamatosan, és rágni is szeret - mindent. Pl. előszeretettel kapja be az ujjainkat, amit aztán teljes erővel csócsálni kezd. Mindez azért elég gyanús így együtt. Meg aztán ez megmagyarázná a néhány napja észlelt nyűgösséget is... Igen, biztosan fogzik. Hugitól kapott egy rágcsálható fogkefe szerűséget, tegnap még nagyon tetszett neki, ma már nem annyira - úgy festett, mintha fájna neki amikor ráharap. Most, hogy kiderült mi az oka az étvágytalanságának, nem vagyok rest folyamatosan kínálgatni Ficerét és olyankor etetni, amikor elfogadja. Így aztán totálisan felborult az étkezési rend, de legalább eszik. Pl. a mai étkezésünk így alakult:

- 7:30h - cici + 80 ml

- 10h - 130ml (9h-tól kínálgatva, 3 részletben elfogyasztva)

- 11h - 60ml

- 14h - 90ml

- 14:30h - 40ml

- 15:30h - 90ml

- 17h - 40ml

- 18h - 120ml

- 20:30 - 80ml

Szóval, jó sokszor megkínálom, így aztán van bőven lehetősége eldönteni, mikor akar enni :) A "kaja-undor" egyébként azzal kezdődik, hogy forgatja a fejét, kitekergeti a nyakát jobbra-balra, vagy csak az egyik irányba, aztán elcsúsztatja a cumit a szája sarkába. És nevet :) Rám néz, és vigyorog. Majd a végére bedühödik, ha erőltetem az evést. De amióta a védőnővel beszéltem, nem erőltetem. Inkább kínálgatom többször. A védőnő elmondása szerint sokan megállnak a gyarapodásban, sőt, fogynak is fogzás idején. Mivel nem szeretném, ha veszítene a súlyából, igyekszem nagyon odafigyelni az igényeire. Tényleg jó sokszor meg fogom etetni, nem hagyom éhezni!! :)

Egyébként az egész teóriát meghazudtolva tegnap átaludta az éjszakát - na jó, egyszer felébredt enni, de ennyi! Ilyen még nem volt!! Ez nagy fejlődés :) Kíváncsi vagyok a ma éjjelre... :)

Átfordult!! :)

Ismét történelmi pillanatot élhettem át: Ficere ma délután valamikor du. fél 6 körül hanyatt fekvésből átfordult hasra, teljesen egyedül!! :)) A bal oldala felé történt az átbillenés. Előzőleg mondtam Mosolyának, hogy nyugodtan tegye le játszani a szőnyegre leterített kis takaróra, mivel mostanában nagyon jól érzi magát itt. Én épp Apuval diskuráltam telefonon, régóta nem beszéltünk. Beszélgetés közben figyeltem a kis fickót, és látom, ahogy az oldaláról egyszer csak fogja magát és szinte játszi  könnyedséggel átbillen a hasára!! Mondanom sem kell, Mosolyával szinte egyszerre törtünk ki hatalmas ovációban... :) Így aztán Apu is részese, egész pontosan "fültanúja" lehetett a nagy eseménynek :)  Az átfordulást Ficere részéről ezúttal fülig érő mosoly kísérte! Mondtam én!! ;)))

Szabadidő és szopi

Nem könnyű most már elszórakoztatni a kis urat. Kitölteni a 3 órát úgy, hogy végig élvezetes legyen számára, kifejezetten nagy kihívás lett. Viszonylag hamar elunja a játékokat, ezért valami új muri után kell nézni. Főleg estefelé nehéz ez az ügy, ugyanis a fáradtságtól ő inkább felpörög, mint akit felhúztak. A rendszer ilyenkor egészen furcsa dolgokat bír produkálni: pl. egyszerre akar sírni és nevetni - az, hogy a kettő közül végül melyik lesz a nyerő, általában az én szórakoztató teljesítményemen múlik... :) Újabban a szabad idő legnagyobb részét a földön fekve töltjük, általában háton, ui. ebből a helyzetből már nagyon klasszul tudunk felemelt lábbal jobbra-balra dőlni, fordulni, forogni. Anya blúzát, ami kedvenc játékszerré avanzsálódott, így kényelmesen lehet ölelni, markolászni, majszolni. Aztán hasra is szoktunk feküdni, de ez a pozíció nem tart sokáig, mert Ficere gyorsan begőzöl, elveszti a türelmét, hisz nem halad semerre sem és egyáltalán, mire való ez a póz?? Csak arra, hogy büdös bogár módra kalimpáljak és kitekerjem a nyakam :)) Ezt megunva lehetőségünk van áttelepülni valamelyik pihenő székbe. Az emeleti pihenő székben, ami tulajdonképpen hintaszék, változó kedvvel csücsülünk, a karfán függő állatkák már nem nagyon érdekesek, de azért még el lehet velük szórakozni - egészen addig, amíg idegrohamot nem kapunk attól, hogy nem azt csinálják, amit szeretnénk. Higgadásra ott a hinta, ami elég jól bevált, bár nem használjuk nagyon sűrűn. Amikor már ebből is elege van a fiatal úrnak, akkor még mindig lehet sétálni egyet anyával, vagy az ágyra vagy a pelus asztalra heveredni. Na itt is jó murikat szoktunk csapni, főleg azért mert meztelenül lehet heverészni rajta és ezt nagyon szeretjük. Az öltözést annál kevésbé... Amint ráhúzom a body-t, a feje vörös lesz, teste megfeszül, szája lekonyul és dühösen felnyüszít. A frusztráltságot mindenféle viccelődéssel próbálom enyhíteni - kisebb-nagyobb sikerrel. Van hogy grimaszolok, van hogy fura hangokat hallatok, van hogy össze-vissza puszilgatom, s van hogy mindhármat csinálom egyszerre :) Ha ezek közül éppen semmi nem segít, akkor jön a végső megoldás: kiviszem Ficerét a mi szobánkba, beültetem az ölembe háttal nekem, és így öltöztetem. Olyan, mintha észre sem venné, mi történik vele... Ajánlom mindenkinek, jó módszer! :)

Az etetés némileg normalizálódik de azért még mindig vannak szokatlan jelenségek. Rájöttem, hogy az én hibám, ha nem eszik nagyobb mennyiségeket egyszerre, méghozzá azért, mert mostanában nem várom meg, hogy leteljen a 3 óra, hanem 1,5-2 óra elteltével megetetem. Néhány esetből azt a következtetést vontam le, hogy 3 óránál hamarabb megéhezik. Hát úgy tűnik, hogy tévedtem... Ma betartottam a 3 órát, így többnyire 120-akat cumizott :) Az esti vacsinál azonban nem volt hajlandó a megszokott etetős fotelben kajálni - ezt már tegnap is megfigyeltem, hanem először sétálni kellett vele kicsit, aztán egy székre felraktam a lábam és a polcunk előtt állva etettem meg. Csak itt/így fogadta el az ételt... Hát ez elég fura, nem?? De legalább elfogadta. És legalább rájöttem... Ami a cicimet illeti, a balból szinte semmi nem jön, a jobbal küzdök, remélem még egy darabig kitart. Mostanában nem fejtem, mert Ficere szépen szopizott belőle. Kíváncsi vagyok, vajon mennyi jön belőle. A múlt héten, vagy az előtt olyan 20-akat mértem, lehet hogy azóta megint kicsit több...

Amik serkentik a tejtermelést:

• - köménymag
• - ánizs
• - római kömény
• - görög széna
• - sör
• - sörélesztő pehely
• - sok folyadék, levesek!!
• - tápanyagban gazdag ételek
• - moherlove kapszula
• - minél többszöri mellre tétel/ fejés
• - nyugalom
• - homeo bogyó: Urtica urens D4 (2x 5 szem)

Furcsa, de akkor szerettem meg igazán a szoptatást, amikor már alig lett tejcsim. Addig valahogy az egészre rányomta a bélyegét az egésszel kapcsolatos kínlódás, akarás. Most, hogy csak nagyon kevés van, vágyom arra, hogy (minél több legyen persze), minél tovább kitartson, és érezzem Ficerém éhes, meleg kis szájacskáját a cicimen. Többször is, amikor nem volt kedve szopizni, megrémültem, hogy talán most szopik utoljára és ez a gondolat végtelenül szomorúvá tett. Most, bár kevés a tejcsi, az is csak az egyik ciciben, Ficere már tátogatja a száját, amikor kapcsolom ki a melltartómat és izgatottan cuppan rá a tejcsiforrásra. Minden percét kiélvezem ennek a kevés szopinak :)

Ma is nyúlt többször a lábfejéhez, megfogta a lábujjait, közben nagyokat tátogott, mégsem sikerült a szájába varázsolni őket... :) Nem baj, majd talán holnap... :)

A mai nap eseményei

Mára mintha elfújták volna a tegnapi nyűgösséget, szépen eljátszogatott magában a kis játékszőnyegen amíg pakolásztam, elvolt a kis pihenőszékében amíg leszedtem a megszáradt ruhákat, és azt is elég jól tűrte, hogy spárga levest készítettem ebédre. Spárga pucolás közben ő a bölcsőben ringatózott és a bölcsőre biggyesztett játékhídon csüngő "kisbarátokat" próbálta jobb belátásra bírni, azaz a szájához vonni őket. Nem nagyon sikerült, ami eléggé frusztrálta. Közben én mellé telepedtem a spárgáimmal és a pucolókészletemmel, s bőszen kommentáltam Ficerének, hogy éppen mit csinálok, és hosszasan ecseteltem, mennyire utálatos dolog számomra a spárga pucolás. A végére elunta magát, s főleg azt, hogy hiába a nagy igyekezet, a kisbarátok csak nem hajlandóak a szájába költözni. Annak sem örült, hogy áttettem a konyha asztalon tanyázó kis pihenő székbe. Ekkor jött a mentő ötlet: újból kipróbáljuk a babahordozót! Megnyugodva konstatáltam, hogy nem hiába adtam ki rá a pénzt, ugyanis ezúttal hasznosnak bizonyult. Ficere elég jól viselte, hogy hozzám passzírozódva kellett tölteni az időt, pedig általában a mozgásban való korlátozottsága zavarja a legjobban. Lekötötték a történések, ui. csak akkor kezdett el benyüszizni, amikor az összeturmixolt spárgalevest le kellett szűrnöm, mivel tele lett "szálkával". Hosszadalmas és unalmas meló volt. (Ettől még in is nyűgös lettem kissé... A leves viszont jól sikerült!!) Aztán még délután is felkötődtünk a "Marsupi"-ba (ez a neve a hordozókendőnek). Ezentúl rendszeresen használni fogom! :)

A kajálás még mindig kicsit fura - elkezdtem újból írni a babafigyelőt, hogy rálátásom legyen a történésekre. Még mindig volt, hogy két-három részletben fogyott el egy adag, de azért volt, hogy egy szuszra bevágott 120-at. Ez már jó. Meg hát lemértem ma mérlegen: kereken 7 kilót nyom a gyerkőc :)

Ma meglátogattak minket szomszéd unokatesóék, hát Ficere nem volt valami barátságos... Elég paprikásan viszonyult a kis vendéghez a végén pedig úgy eltört a mécses, hogy még én is megrémültem. Nem szokott ennyire sírni... Valószínűleg az volt a baj, hogy kimaradt egy alvás, így teljesen elfáradt, aminek ilyen tragikus lett a végkimenetele... :( Amint feljöttünk az emeletre megnyugodott, s pillanatok alatt bealudt.

Este történelmi pillanatnak voltam szemtanúja: megfogta a kis lábfejét és bedugta a lábujjait a szájába!!! :))) Pontosabban: majdnem bedugta. Mert nem volt annyira hajlékony, hogy sikerüljön az attrakció :) Később volt még néhány kósza próbálkozás, de aztán elült a dolog... Mondtam én, hogy a térdhajlat alatti combfogásból lábikó bekapás lesz! ;) Így is történt. :))

Hull a pelyhes...

... festett  haj. De marokra ám. Rémületes, milyen hatalmas mennyiségtől "szabadultam meg" :( Nem is gondoltam, hogy ennyi hajam van... Csoda, hogy még maradt valami a fejemen. Remélem hamarosan leáll a hullás, mert a végén kopasz leszek :(( Kezdhetem megint Bánfizni a hajam, pedig azt úúúúgy úúúúútálom!! (Büdös, macerás, fúj!)
Artondról meg folyton szedegetem le a hajszálakat...  Jó lenne, ha nem kéne azon izgulnom, nehogy lenyeljen egyet...

Nyügiségek

Tegnap és tegnapelőtt Ficere kicsit nyűgösebb volt. Bár ez így nem teljesen igaz, mert tulajdonképpen egész jó kedélyű volt - ha foglalkoztam vele. Értem ez alatt, hogy most nem szívesen maradt a kis ülőkéjében akkor sem, amikor elvileg minden rendben volt vele, pedig máskor nem jelent problémát, simán elvan magában  amíg főzök vagy teregetek, pakolászok stb. Ja és úgy, hogy közben lát engem, persze. Szóval szinte folyamatosan igényelte, hogy karban legyen, vagy intenzíven foglalkozzak vele. Továbbá sírva ébredt és nyöszörgősen aludt el. A kajálás is kicsit furán alakult. Kisebb mennyiségeket evett egyszerre, így egy adag két részre osztva fogyott el, ami nem a legszerencsésebb... Sokszor bealszik evés közben, ez is oka a két részletben evésnek. Remélem csak a bizarr időjárás tehet ezekről a furcsaságokról, vagy esetleg az oltás. Bár azóta már eltelt 3 nap... Egyébként továbbra is bőszen nézegeti a kezecskéit, fogdossa a lábacskáit, és gyakorolja az új, sipítós hangját :) Ja, és forog jobbra-balra, nagyon ügyesen. Hasra egyre többet rakom, annak ellenére, hogy nincs kifejezetten oda ezért a pozícióért, mégis mostanában egész sokáig eltűri és közben nagyokat küzd. Fogalma sincs róla, hogy mit csináljon, de azt nagyon csinálja :) Kalimpál, vergődik, kínlódik, nagyokat nyög közben. Aztán egy idő után elszakad a cérna, dühösen kiabálni kezd. Behisztizik :) Azt hiszem, ebben rám ütött... :) Abban is, hogy újra kezdi és tovább küzd. Kíváncsi vagyok, mikor fordul meg. Meg arra is, hogy mikor indul el, mászva... Délután megmutogattam neki a kertünket. Körbe vezettem, szemügyre vettük az összes bokrot, fát. A végén énekeltem neki a "Michelle ma belle-t" picit átvariálva: "A., mon beau"-ra, erre bealudt. Bátyó segítségével beraktam a babakocsiba, így kint aludt a teraszon vagy egy órát. Biztosan jól esett neki a friss levegő. Azért is mentünk ki, hátha így enyhül a "nyüszi" állapot. Bejött :)

Ami engem illet, sikerült totál megutálni a "kövérségemet", főként a nagy hasamat. Elegem van ebből az állapotból. A mérleg mintha be lenne betonozva 68 kilónál. Több hónapja tartom ezt a súlyt: se fel, se le, bármit csinálok. A ma reggeli torna elmaradt, mert Emberemnek tárgyalásra kellett mennie kora reggel. Amint ez kiderült, rögtön elrohantam a teniszpályára lenyomni 15 kört (3x5+ közte séták). Az egész tornának csak úgy van értelme, ha heti 3 alkalommal mozgok. Egyébként nem lesz változás. A kajálásra is próbálok kicsit jobban odafigyelni: pl. a mézet lecseréltem rizs szirupra, a kávéba pedig ezentúl egy darabig megint xilitet rakok. Mentálisan folyamatosan gyúrok arra is, hogy leszokjam a rendszeres mákos pite és Cserpes Trudi fogyasztásáról. Nem lesz könnyű.

Popsikrém 2.

Úgy néz ki, a Bepanthene lesz a befutó. Úgy veszem észre, halványodik a popsiluk körül a bőrpír. Meg húzódik szépen vissza. Remélem, jól látom...