Ficeréződés

Máskor szoktam szeretni a hóesést - egész télen vártam - de most nem örülök neki. Elkezdtem vágyni a jó időt, a tavasz illatát, hogy Ficerével tudjunk nagyokat sétálni a napsütésben, arról nem is beszélve, hogy a teraszon játszadozni is milyen csodálatos lesz majd!

Ficerénk egész nagynak tűnik már. Főleg a kis unokatesója mellett, aki 3 hete született. Döbbenet, hogy ez a két hónap különbség egyszercsak ripsz-ropsz el fog tűnni... A. nagyon érdekes kisgyerek, elképesztő tekintete van - néha olyan érzésem támad, mintha végtelen bölcsesség bújna meg hatalmas, barna szemeiben. Hihetetlen, hogy már most képes tréfálkozni a kis zsivány. Nyafogó hangot hallat pihenőszékében, odamegyek hozzá, elkezdek hozzá beszélni és miközben tovább nyafog, csibészen elmosolyodik! Eszméletlenül zabálnivaló ilyenkor, ugyakkor csodálkozom is, hogy két és fél hónaposan már képes így "manipulálni"! :)

A játékokról. Röviden: nem jönnek be. Nem csigázzák fel sem a felfüggesztett figurák, sem a csörgők (na ezek talán egy rövid ideig), s a játszószőnyeget is hamar megunja. Ellenben imád ölben sétálni (hangos felkiáltással jelzi a kis hajcsár, hogy mozgásra vágyik), pihenő-hintaszékéből szereti nézni ahogy beágyazok, teregetek vagy öltözöm, érdeklődve vizslatja az élénk mintákat a falakon, ablakokon - s hát legjobban a tv-t csodálja. Teljesen lenyűgözi a sok színes mozgó kép. A minap nővére odahajolt hozzá, hogy kedveskedjen neki, erre A. frusztráltan felnyüszített, jelezvén, hogy menjen ki a képből! Hihetetlen, de amint újból láthatóvá vált számára a képernyő, elmúlt a hiszti... Kedvenc játékszere az élénk narancs pelusos zacsi, amit ide-oda cibálhat, továbbá ma kiszúrt egy flakon ásványvizet, amiben a vizet csodálta jó ideig, sőt, meg kellett neki mutatni, s ámulva figyelte, ahogy a víz lötyög, csobog benne... :) Amit a legjobban imád, s amire igen könnyen be is alszik, az, amikor kézben van, s táncolok vele :) Vagy ha tornázni kezdek, arra is szisztematikusan bealszik... Végülis, nem hiába tornáztam-táncikáltam végig a terhességemet... :)

Tekintet

Néhány hete - talán olyan 7 hetes kora körül - azon aggódtam, hogy nem nagyon néz rám (ránk) - legalábbis számomra nem eleget - erre ma teregetésnél feltűnt, hogy már követ is a tekintetével :))

Reggeli idill

Hurrá, ma délelőtt nem kell leszívni a tejcsit, mert a kis kópé éjjel és kora reggel is szépen szopizott a ciciből! :))

Kitaláltuk, hogyan tud kényelmesen együtt étkezni a család úgy, hogy közben sem Apának, sem nekem nem kell kitekerednünk amiatt, hogy Ficerét kézben tartjuk: az autós ülést egy székre tettük, Ficerkét beleültettük, s mellénk húztuk. Így szép nyugodtan, kényelmesen együtt reggelizünk-ebédelünk-vacsizunk, bár Ficerke még csak nézelődik, ellenben nem nyafog, sőt, kifejezetten élvezi! Igazi társasági ember! :))

(Ma a reggelinél már KÉT kézzel markolászta a partedlit! :)) )

Bal kéz?...

Úgy vettem észre, hogy ma reggel SZÁNDÉKOSAN indította el a kezét a facsörgő felé, hogy megfogja rajta a korongokat. Ami érdekes, hogy mindezt a BAL kezével tette- bár igaz ami igaz, a bal oldalához esett közelebb a csörgő. Sajnos amikor középre hoztam, már nem érdekelte annyira a dolog...

Kézügyesség

Ma először megragadta a partedlijét és azóta is szorgalmasan markolássza :))

"Tejbe-zri" 3.

Mint említettem, Ficerénk elég sokat fejlődött az utóbbi időben - legalábbis szerintem. A fejét pl. már magától tartja, s valahogy ez is olyan "észrevétlenül" alakult ki... épphogy csak nemrég ráeszméltem. Egyre többet mondja a magáét és már rendíthetetlenül mosolyog az emberekre - szerencsére rám is :)) Főleg amikor "babanyelven" beszélek hozzááááá jóóól elnyúúúújtva, hogy ugyeee kis csilllagooooom - és közben ezerrel virul a fejem, mert ilyenkor mindig hatalmas mosollyal válaszol, ami a szívembe hatol s úgy érzem, elveszek a tekintetében és egyszerűen csak elolvadok a gyönyörűségtől... Még most is belekönnyezek, ha rágondolok... :) Érdekesen alakultak az utóbbi napok - a héten kétszer is hatalmasat aludt: a szuri napján és az azt követő napon (egyszer du. 5-től, aztán másnap 6-tól folyamatosan másnap reggelig - persze beleszámítva az éjszakai félkómás szopikat is). Most már azt gondolom, hogy ez az oltás hatása volt, ui. tegnap és ma éjjel meglehetősen felszínesen aludt és kilencnél hamarabb nem lehetett elaltatni. Ja igen, és akkor még itt volt ugye a ma hajnali hancúr... Ennek az lett a következménye, hogy már néhány órája apa karjaiban húzza a lóbőrt - ha lehet ezt egy kisbabára mondani... :) Elgondolkoztam, hogy valahogy nálunk nem tud normális "rendszer" kialakulni és ez biztos baj... Valahol mindig borul a ritmus - pl. most a nagy délutáni bealvás miatt. Máskor meg a nem alvás miatt. Nehézkes az etetés ügy is, mert a cicim - főleg a bal oldali - nappal nem nagyon kell neki (éjjel, kába állapotában elfogadja, s elég is neki ami benne van - biztos azért mert bealszik néhány perc után :) ), ui. megszokta, hogy a cumisüvegből "dől a lé", így mindig beletelik egy kis időbe, míg elkészül a táp, addig meg néha idegrohamot kap szegény - amitől viszont én stresszelek be. Most már okosabb vagyok: kiszámolom hogy kb. mikorra várható, hogy megéhezik a kis kópé és inkább előre elkészítem az adagot. Előtte azért persze megpróbálom cicire tenni - néha bejön, néha nem... Néhány napja megijedtem, hogy teljesen elfogyott a tejem, de miután tegnapelőtt beszéltem Hugival, elhatároztam, hogy nem, nem adom fel és még egyszer egy utolsó sanszot adok a dolognak: elkezdtem vedelni a vizet. Tegnap sikerült 4 litert magamba passzíroznom, és valóban, egy kicsivel több anyatejet sikerült ma leszipákolnom a béna elektromos pumpával. Emberem rendelt Németo-ból egy szuperjó gépet, de az még sajnos nem érkezett meg, pedig várom mint a messiást!... Abban bízom, hogy ha megiszom a napi 4 litert, plusz rendszeresen kiürítem a ciciket, akkor sikerül megnövelni a tejtermelésemet... S így hátha visszaszokik a kis csibész. Meglátjuk. Most nagyon bízom ebben a módszerben. Hugi roppant ügyesen kezelte ezt a szoptatás dolgot, s most már minden etetés alkalmával kb. 100 ml-t tud produkálni a kisbabájának, s még marad is némi a cickóban. Ez nekünk is nagy szerencse, ui. a maradékot szorgalmasan fagyasztgatja, s így Ficerkének is csurran-cseppen majd a jóból ;) Azért én is igyekszem, s épp azért kezdtem el dönteni magamba a vizet, mert úgy gondolom, hogy egyrészt ha Hugi is képes rá, akkor én is - mármint 4 liter vizet benyomni egy nap alatt, másrészt meg amíg van remény nem adom fel!! :) Idő közben rájöttem ui., hogy nem csak az az előnye az anyatejnek, hogy egészségesebb, mert az immunrendszert védő- és a természetes bélflóra kialakítását segítő anyagokat tartalmazza, hanem azért is, mert egyszerűen:

1. sokkal kényelmesebb a babának

2. sokkal kényelmesebb a mamának

3. sokkalta olcsóbb (bár ez utóbbi az elfogyasztott ásványvíz mennyiségét tekintve nem biztos...)

Szóval hajrá van!!

Ficere nyelv

A-unk kifejlesztette a saját nyelvét. Igen egyszerű megtanulni: befelé kell szívni a levegőt, és így gőgicséljünk jó hangosan :)

Hajnali afterparty

Ma éjjel 2 órától óránként felébredt, fél 6-kor a büfiztetés alatt lehányt, azóta olyan élénk, hogy miután 6 órakor azt hittem, hogy sikerült végre elaltatnom, kiderült, hogy tiszta átverés az egész, így megadtam magam. Behoztam a kis szobájába, kicsomagoltam kedvenc helyén a pelenkázó asztalon, ahol eszeveszett tivornyázásba kezdett - jelenleg eszelősen próbálja szétszaggatni a feje mellett heverő élénk narancssárga Babylove pelenkás zacskót. Én kiszálltam a buliból.

(Azért meg kell mondjam, eddig még EGYETLEN játékszer SEM volt rá ilyen nagy hatással, mint ez a pelenkás zacsi...)

A doki néninél

Ez a két hónap, úgy érzem olyan, mint valami vízválasztó, vagy határvonal... A. hirtelen nagyon sokat fejlődött - vagy most tűnik csak fel, nem tudom. A ruhatárát tegnap le kellett cserélni, mert már sem az 56-sak, sem a 61-62-es méretűek nem jók rá. Szóval épp mától kezdtük el használni a 68-74-es méreteket. De jó, hogy annyi ruhát kaptunk! Furcsa, de nosztalgiával hajtogattam össze a kicsi rugikat és body-kat. Már soha többé nem lesz ilyen picike... :)

Ma reggel sikeresen eljutottunk a doki nénihez, ahol a kis drágamegkapta az első oltást (pontosabban a másodikat, hisz az elsőt a kórházban adták be neki). Kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz, hogy lesz, de előtte itthon elmeséltem neki mire számíthat, és hogy nem kell félnie, mert nem fog fájni, én pedig mellette leszek és nagyon-nagyon szeretem :) Közben bekentem a kis talpacskáit az Aura-soma "Csillaggyermek" esszenciájával, s biztosítottam őt afelől, hogy védőangyalai is vele lesznek. Hála az Égnek, tényleg minden simán ment, fogtam a kis kezecskéjét és simogattam arcommal a kis buksiját, míg beadták a combjába a szurit. Csak egyet nyekkent, épp hogy elkezdte volna a sírást, már be is fejezte :)) A nyirokcsomók nem vészesek, nem kell foglalkozni velük, a bukás pedig természetes és addig nem jelent problémát, amíg szépen fejlődik a baba. Márpedig A. szépen nő, hiszen most már 5670 gramm :) Megkönnyebbülten és boldogan vezettem haza... :)

Két hónap

Holnap két hónaposak leszünk :) Ezzel együtt holnapra vagyunk "beidézve" a dokinénihez, aki beadja majd Ficerénknek a soron következő oltást. Izgulok is emiatt egy picit: vajon hogy tűri majd Ficere a szurit? Fog-e sírni? Remélem nem! Ha mégis, remélem gyorsan meg tudom vigasztalni. Ezen kívül említést kell tennem a dokinéninek a ki nyirokcsomó duzzanatokról, amiket a jobb füle mögött, a tarkójánál lehet kitapintani. Először csak egy volt, de sajnos néhány napja felfedeztem mellette egy újabbat :( Remélem semmi gázos... Meg hát a sok bukást is elmesélem neki, s hogy főként egy-egy jókedvű mosoly után fordulnak elő. Minél nagyobb a mosoly, annál nagyobb a kibukott folyadék mennyisége... Mintha liftezne egyet a kis gyomra örömében, amitől aztán távozik a kaja egy része.

Egyébként rengeteget fejlődtünk az utóbbi időben: tegnap pl. ELŐSZÖR fordult elő, hogy a kis hintaszékében függő állatkákat megérintette a kezecskéjével. Nem is egyszer, hanem folyamatosan többször is, ez kb.fél óráig alaposan lekötötte a figyelmét. Én teljesen odavoltam a gyönyörűségtől, s nagy örvendezések közepette lefilmeztem a sikerélményt :) Annyira felbuzdultam a történtektől, hogy sebtiben felszereltem egy "játszókart" a bölcsőjére is. Azóta persze már az azon lógó bigyulákat is "kalapálta" rendesen :) Ma reggel, a pelenkázó asztalon folytatott kis szórakozásunk alkalmával a felé mutatott élénk színű csörgőt megérintette, sőt, a heves kézmozdulatok hatására a gömb alakú játékszer forogni kezdett, ami újabb csodálkozásra adott okot. Mindketten nagyon élveztük a játékot: én lelkesen dicsértem Ficerét, hogy milyen ügyes, ő pedig elmélyült tekintettel tanulmányozta a furcsa jelenséget. Ki is meríthette a dolog, mert most itt alszik mély álomba zuhanva a karomban :) (igaz, azóta már evett is, és a nagytesókák is megérkeztek).

Történt a héten egyik éjszaka, hogy valahogy bepasszírozódtam Ficere és Emberem közé, ráadásul olyan szerencsétlenül, hogy a szoptatós párna egyik végére tudtam csak hajtani a fejem, az viszont olyan éles hangot adott ki ilyenkor (valami furi bogyókkal van kitömve), hogy inkább lejjebb csúsztam, így viszont lelógott a lábam az ágyról. Nem baj, gondoltam beletörődően, más megoldás nincs. Ekkor Ficerém hirtelen csapkodni kezdett karjaival (elég felszínesen aludt aznap éjjel), majd egyszercsak az egyik csapás után hopp, belekapaszkodott az orromba :D Ettől teljesen megnyugodott, s így töltöttük az éjszaka hátralevő részét :))

A héten sikerült kétszer is tornáznom, ami szuper. Rájöttem, hogy nem feltétlenül kell ehhez Ficnek aludnia, ui.szép nyugiban elvan mellettem a kis hintaszékében. Ez azért tud megtörténni, mert nagyon érdekli, amit csinálok (persze csak ha épp nincs nyüszi hangulata). Posztot írni azért nehezebb, mert ez végtelenül unalmas folyamat számára, emiatt néhány perc eltelte után követeli magának az érdekfeszítőbb történéseket.

Ja, és hát a "beszéde"! Nagyon szépen gőgicsél, gyönyörű a hangja, s olyan édesen forgatja apró nyelvecskéjét fogatlan kis szájában! :) Elolvadok minden egyes kis hangocskától, amit kiad magából :)) Kedvenc "szavai": NGA vagy NGE, HEEEJ, tegnap többször is mondta, hogy "HÓÓÓ" meg hogy KŐŐ, és régebben valami olyasmit, hogy "VALHALLA" :)))

A kezét, ujjait, sőt az egész öklét bőszen passzírozza bele a szájacskájába, akkor is, ha nem éhes, közben pedig gügyög-gagyog, nyöszörög. 

Keze-lába egyfolytában jár a pelenkázó asztalon, vagy bármikor, amikor fekszik - a múltkor olyan nagyon belehergelte magát az eszeveszett kalimpálásba (szerintem gondolatban már biciklizett, snow-bordozott, vagy szörfözött :D), hogy majd "szétverte" a pelenkázó lapot, alatta a pelenka alátét teljesen szétcincálódott, végül elborult ábrázata arra késztetett, hogy kissé lecsillapítsam, s visszahívjam közénk... :)

Agyrém

... a mai nap. Talán majd egyszer azt is le bírom majd írni, hogy miért. Azért még így se cserélnék senkivel - csak a félreértések elkerülése végett... :)

Nyűgök

Avagy mindig akad valami, amiért aggódhat az ember. Kezdődött a tej-mizériával, aminek drámai fogyás lett az eredménye, aztán jöttek a rémséges tejkiütések, amik mára ugyan szelídültek, de nem múltak el teljesen, majd aggódtunk a bcg oltás miatti horrorisztikus sebbel, s legutóbb, néhány napja egy nagylábujjacskába benőtt, enyhén begyulladt köröm adott okot némi ijedelemre. Nyomban riasztottuk a dokinénit, aki azzal kezdte, hogy "pánikra semmi ok!" -úgy látszik, már ismer minket :) Javaslatára Betadine-nel kezelgetjük az ujjacskát és egy puha, "holdjáró" cipőcskét húztunk az érintett lábacskára, amitől igazán mókásan néz ki a kis drága :). Most áldom az eget, hogy kaptunk lábfej nélküli rugikat is, pedig meg voltam győződve, hogy ezek érintetlenül kerülnek vissza a feladókhoz... aztán mégsem.

Ma egyébként kimozdultam vásárolni, Emberem maradt itthon A-dal, míg én néhány hipermarketben beszereztem egy-két új, lábfej nélküli rugit, jó sok átlapolós body-t és rengeteg előkét amolyan nyálkendő gyanánt, hogy a sok a bukást "felfogják", s remélem így nem kell többé naponta 3-szor ruhát cserélni... Egyébként minden szuper, imádom a kisfiamat és örülök a hóesésnek! :)