Példás szülői párbeszéd

- Jesszusom! Te meg mit adsz a gyereknek??
- Sört...
- Dehát milyen sör ez?? Csak nem az a citromos lötty, ami tele van mindenféle adalékkal??
- Á dehogy! Búzasör.
- Búza?? De tudod, hogy azt még nem ehet!
- Ja nem, bocs. Kukorica.
- Ja, akkor oké.
:DD

Pelus olcsón

Nagy örömömre a neten találtam viszonylag jónak tűnő olcsó pelenkát:

http://www.babapelus.oneit.hu/

Kb. 45 Ft/db-ért lehet itt beszerezni. Nagyon büszke voltam magamra egészen addig, amíg ma Sógornőm bejelentette, hogy ő valami 36!! Ft/ db-ért veszi a Lidle-ben! Asszem ideje ellátogatnom oda...

Fahéjas tea

Nagyon örülök neki, hogy felfedeztem, mivel amióta nem adok neki almalevet, nem nagyon hajlandó inni... Hiába próbáltam csipkebogyó teát, hársfa teát, határozottan nem ízlett neki. Észre vettem viszont, hogy a fahéj íze bejön neki (szereti a kásákban) és olvastam egy könyvben olyan babatea receptet, aminek alap összetevője a fahéj, így gondoltam kipróbálom. Egy rúd fahéjat és egy alma hámozott héját leforráztam, jó sokáig ázni hagytam, majd miután a teát kitöltöttem cumis üvegbe, hozzáadtam egy teáskanál nádcukrot. Csak úgy vedelte a kis manócskám :) .. :)

Modern csörgő

Már jó régen akartam írni róla, de valahogy mindig elmaradt. Azt sem tudom már, mikor fedeztük fel, mennyire tetszik neki a búgócsiga. Talán a nyáron... Imádja nézni, ahogy búg és forog - bár mindig belekap, nem várja ki a végét :) Szinte azonnal rátette ő is a kezét, megfogta a foggantyúját és kezdte nyomogatni, hogy ő is pörgesse. Persze még nem megy neki, de együtt azért már majdnem sikerült... :)

Búgócsiga

Már jó régen akartam írni róla, de valahogy mindig elmaradt. Azt sem tudom már, mikor fedeztük fel, mennyire tetszik neki a búgócsiga. Talán a nyáron... Imádja nézni, ahogy búg és forog - bár mindig belekap, nem várja ki a végét :) Szinte azonnal rátette ő is a kezét, megfogta a foggantyúját és kezdte nyomogatni, hogy ő is pörgesse. Persze még nem megy neki, de együtt azért már majdnem sikerült... :)

Éjjelek

Egy ideje már nem veszem fel éjszaka, ha felébred. Nem azért, mert így határoztam, hanem mert egyszerűen nincs erre erőm, energiám. Általában durván 3x ébred, néha többször. Nagyon örülök, hogy rájöttem, a bealtatós táppal ha megetetem az első ébredéskor, többnyire azonnal visszaalszik. A következő ébredés továbbra is kettő körülre tehető, majd 5 körül az azutáni. Mindkétszer kaját adok neki, ha esetleg a köztes időben is ébred, akkor teát. Ez elég jól bevált, mert miután eszik-iszik, problémamentesen folytatódik a szunya. Többnyire. De erről már írtam szerintem. Ami újdonság, az a mód, AHOGYAN ébred. Nem sír, vagy sírdogál, vagy nyöszörög, hanem MÉRGESEN nyűglődik. Mintha dühösen reklamálna. Valahogy olyan idegesítő erre ébredni, hogy mindig reménykedem, gyorsan visszaalszik...

(Egyébként meglepődve olvasom fórumokon, hogy van ahol 2-3 órát is sír a gyerek éjszaka. Nem akarom elszólni magam, de nálunk egyetlen egyszer fordult elő (emlékeim szerint), hogy másfél órát nem aludt vissza. Akkor sem üvöltött csak egyszerűen nem bírt bealudni. Ez azért jó. Nem tudom, mit tennék, ha folyamatosan éjszakáznom kéne...)

ttam :)))

Édes zsiványka

Nem is kicsit! Az érdekli a legjobban, amit nem szabad. Valamelyik nap a múlt héten kizárólag három dolog érdekelte: a TV, amit előszeretettel paskolgat(na), a bejárati üvegajtó, amit lelkesen csapkod, ha hagyjuk, és az egyetlen szobanövény, amit a padlón hagytunk a mérete miatt. Ez utóbbi azért érdekes, mert egyrészt jól bele lehet kapaszkodni a kaspóba (ami felborulna, ha nem fognám, amikor rátámaszkodik), másrészt bele lehet markolni a puha földbe, harmadszor le lehet tépni a leveleit. Ja igen, roppant vonzó még számára az a kábeltömeg, ami az egyik elosztóba csatlakozik. Tegnap arra lettem figyelmes, hogy zsiványul somolyogva figyel engem. Én az asztalnál ültem, ő a kábelkupac közelében. És mosolygott. És engem figyelt. Egyértelmű volt, hogy valami zsiványságot forgat a fejében. Nyúlt a kábelek felé és nézett engem. Vigyorogva. Még a nyakát is behúzta picit, mint aki tudja magáról, hogy rosszban sántikál. Olyan édes volt, hogy nem bírtam ki, elnevettem magam, odaszaladtam hozzá és össze-vissza puszilgattam :)))

Főz, mos, ír :)

Tudja, hogy a tollal írunk  - leesett a polcról egy halom cucc, többek közt egy toll és egy kártyalap is, s ahogy Ficere ott mászkált köztük, kiszúrta magának a tollat, felvette és elkezdett írást imitálgatni a kártyalapon :) Ezek után persze hogy letettem elé egy papírlapot, amit telepöttyözött és csíkozott, így megszületett az első művészeti alkotása :)

Kifejezetten erős érdeklődést mutat az edények iránt, különösképpen a lábasok érdeklik, amikhez kéri a fakanalat, s miután megkapta, elkezdi kevergetni a képzeletbeli ételt :)

 Ficere ma elkúszott-mászott a szobájában heverő ruhakupachoz, megragadta az egyik harisnyanadrágját, magával cipelte a mosógéphez, majd nemes egyszerűséggel belerakta. Ezek után rám nézett és kivette, majd ismét berakta és rám nézett és így tovább fáradhatatlanul. Az az érzésem, arra várt, hogy elindítsam a mosógépet :)

Az is ma történt először, hogy bár huncutul nézett rám, szót fogadott, amikor valamit nem engedtem meg neki (azaz mondtam neki, hogy NEM).

Ma evett először csirkemájat. Hát nem igazán jött be neki...

Ja, és már nem vagyok olyan fáradt. Tegnap aludtam egy kicsit délután, amíg András játszott Artonddal. Feltöltődtem :)

Totális kimerülés

Ma eljutottunk odáig, hogy fél 5kor felhívtam Emberemet, jöjjön haza. Úgy éreztem, nem bírom tovább, totál kész vagyok. Az is megfordult a fejemben, hogy túl öreg vagyon én ehhez. Ficere nyűgösködött szinte egész nap. Ha letettem, reklamált, ha felvettem, majd leszakadt a karom, semmit nem voltam képes normálisan csinálni. Azon gondolkoztam, hogy talán rettenetesen unatkozik - egy játék sem köti le kb. 2 percnél tovább. Ahol viszonylag hosszú ideig elmatatgat magában, az a hinta a felső szinten, amit imád: azonnal bekapcsolja a zenét rajta, felmászik rá, sőt rá is vetődik vígan :) Alapjában véve a felső szinten valahogy jobban lefoglalják a "bázisok": hinta, alfaholdbázis, mosógép, kis szekrény (ezt folyton nyitja-csukja), és a pici szobácskája. 

Azt hiszem a peluscserék tették be azt a bizonyos kaput. Ma minden egyes pelenkázás óriási harc volt, amibe teljesen belefáradtam. Hihetetlen, hogy ez a csöppség, aki még csak 10 és fél hónapos, rendesen kimeríti az energiáimat egy egyszerű pelenkázásnál. Alighogy kibontom róla a pelust, tekereg is kifelé a kezeim közül, kifordul oldalra és teljes extázisban iszkol az ágy végébe. Irtóra élvezi a dolgot, én viszont képtelen vagyok rávenni, hogy feküdjön vissza. Kész akrobata mutatvány, ahogy törlöm, kenem a popsiját, aztán a pelus ráadásához kénytelen vagyok lefogni őt és valahogy ráerőltetni. Ez teljesen leamortizál testileg, lelkileg. Ficere ilyenkor rendíthetetlenül nyomja magát felfelé, sír és kiabál, vörösödik a feje, majd amint végeztünk, végre felül, s már vigyorog is - ebből látszik, hogy az egész cirkusz hiszti. Fura, de néhány napja pont akartam írni egy bejegyzést arról, hogy milyen olajozottan megy a pelenkázás: ha Ficere kezébe adok egy számára érdekes játékot, tárgyat, akkor hagyja magát pelusozni. Hát, úgy látszik, ez is hangulat kérdése... Ma ilyen szempontból pont rossz napja (napom) volt...

Ami néhány hete (hónapja?) probléma volt, az evés, az mára rendeződött. Többnyire olyan kajákat kap, amiket mi is eszünk: reggelire kukoricakása vagy zabpehely kókuszreszelékkel, mazsolával, almával, körtével. Ebédre heti egy alkalommal husi, szerencsére a bioboltban már kapható fagyasztott csirkecomb, ezt olajban megsütve adom neki. A piacon vásárolt tarját is élvezettel burkolja be :) Zöldségek közül répa, krumpli, csicsóka, fehérrépa, zeller - a brokkolit viszont tutira utálja. Néhány hete ettünk rakott karfiolt is, ez is ízlett neki. Adtam neki teljes kiőrlésű tönköly kenyeret egy kis oliva olajjal, ezt is jóízűen falatozza. Sőt, ma még teljes kiőrlésű tönkölylisztből készült kalácsot is kapott :) Szóval most már nem aggódom a kaja miatt, mindig tudok mit adni neki. Ja igen, a körtét kifejezetten imádja. Most, hogy beköszöntött a hidegebb idő, picit megpárolom, belekeverek kölespelyhet, megszórom fahéjjal és adok hozzá egy kis rizs szirupot. Imádja :) A délelőtti bealvás előtt rendszeresen kap 120-150 ml tápot, amit szépen be is nyakal.

Szóval, az örökmozgósága mostanában a legfárasztóbb, ami idővel valószínűleg csak "rosszabb" lesz... Azt hiszem, a jövőben még többet kell sportolnom...

Időhiány

Nincs időm írni, nincs időm írni... Rémes. Úszom mindennel. Ez a kis energiagombóc az ÖSSZES energiámat lefoglalja. Olyan mint egy örökmozgó. Egyfolytában ügyködik valamit, sürög-forog, feláll, leül, a kezemet kéri, hogy sétáljak vele, ha megkapaszkodik valamiben, fél (vagy mindkét) szemmel figyelem, nehogy zakózzon egyet - de még így is előfordul, hogy eldől, felborul, ilyenkor mindig egy kis szívroham suhan át rajtam. Volt, mikor az utolsó pillanatban kaptam el, reptében. Neki persze fogalma sincs róla, mitől menekül meg - nagyokat mosolyog, mintha csak valami vicc lett volna :) Egyébként nagyon ügyes, szinte repülve rohan még úgy is, hogy csak az egyik kezét fogom. Most már sokáig képes egyedül is megállni, de ezt még nem nagyon hiszi el magáról :) Mikor egy ideje már áll - közben picit imbolyog, élvezi és mosolyog - egyszer csak rám pillant, elneveti magát és vagy a kezembe dől nemes egyszerűséggel, vagy leguggol :) 

A mászás az egész egyszerűen nincs. Nuku, nyista, kampó. Helyette kúszik ezerrel, de a saját kis furcsa technikájával. Kezeivel húzza magát, a lábaival meg kalimpál :) Édi egyébként nagyon. Azért én felhívtam a gyógytornászunkat, mert aggaszt, hogy a mászás ilyen mértékben kimarad... Azt mondta ne aggódjak, gondolkozik néhány gyakorlaton, ami pótolhatja a mászás elmaradt hatásait. Állítólag jövő héten felhív. Bízom benne. Meg hát nem biztos, hogy ez bármit is jelent, de azért én így nyugodtabb leszek.

A maradék időmet a sziszifuszi háztartási munkák emésztik fel. Állandóan pakolok valamit, rend pedig jelentem NINCS. SOHA. Nem is értem... Ennyi pakolászás, és SEMMI. Mindig jönnek újabb és újabb holmik, amiket el kell rendezni... A konyhában tudvalevő, hogy újratermelődik a dzsuva, de még azt tudom leginkább kordában tartani. Tényleg rengeteg apró hülye holmink van - ezek száma is folyamatosan nő... Őrület. Van egy bizonyos hely a lakásban, ahol MINDIG felgyülemlik a lom. Ezek többnyire Emberem vackai - ruhák, fogasok, könyvek, utazótáska egy halomba hányva. Rosszul vagyok tőle, de persze hozzányúlnom tilos. :( Valahányszor nagy ritkán elpakolja, két nap múlva újratermelődik. Ez valami energiablokkolt hely lehet vagy valami ilyesmi.

Jaj, gondoltam, hogy leírom a "szenvedéseimet" is. Hát erről regényt lehetne írni. Azért baromi nehéz totális szimbiózisban élni egy önálló akarattal rendelkező, már most önfejű kis lénnyel... Húú... Sokat, nagyon sokat szeret ölben lenni, viszont a hordozót nem bírja, így a karom, hát az majd leszakad mostanában. Egyre nehézkesebb így gyümölcsöt hámozni, zöldséget darabolni, cumisüveget elmosni, cipőbe bújni és még sorolhatnám. Néha az az érzésem, hogy filmre kéne venni, amit művelünk. Ügyetlenkedem ezerrel. Mert valahova beakad a pulcsim ujja, lerántok valamit vagy leverek ezt-azt, közben Ficere elér egy üveget, vagy belenyúl a püréjébe és már keni is a hajamba, vagy a fülembe, én felborítom a kölespelyhes zacskót, hullik a kölespehely mint a hó, megfordulok és leverem a vízzel teli poharat és már bőgnék kínomban, hogy én ezt nem bírom tovább... Számtalanszor történt már hasonló, nem pont ez, nem pont így, de a lényeg ugyanez: kínlódás a köbön. Ja, és mindent leejtek még mindig!!! Állandóan le kell guggolnom a leesett cuccokért, miközben Ficerke már majdnem 9 kiló és nyűg, ha leteszem. Nem mindig, szerencsére, de elég gyakran. Voltak nagyon harmonikus napjaink is, amikor meglepően sokáig békésen eljátszadozott a padlón- csak a közelében kellett lennem.

Még mindig mindent a szájába dugdos. Huhh, szedtem már ki a szájából ezt-azt. Pl. kedden az egyik üveg edény parafa tetejéből kiharapott egy kis darabot. Kerestem mindenhol és mivel nem találtam, teljesen kétségbe estem, hogy lenyelte, de aztán észre vettem, hogy a szájában forgatja még a darabkát. Szerencsére ha mondom neki, hogy nyissa ki a száját, megérti és picit kitátja - így aztán beletúrtam az ujjammal és kiszedtem, ami nem volt odavaló. Egy kicsit zokon vette, amit megértek, mindenesetre én nagyon megkönnyebbültem. Ma reggel meg!... Beleharapott a kalácsos zacskóba. Mivel ezt kezdetben nem tudtuk, csak arra figyeltem fel, hogy furcsa mód valami kalács szerűt forgat a szájában. Kérdeztem Emberemet (mivel épp ő etette), hogy lehetséges-e, hogy még az előző falat müzlit forgatja a szájában. Apuci nem tulajdonított ennek nagy jelentőséget, mondta hogy fogalma sincs. Oké, gondoltam, hát akkor ez még biztos a müzli. De kicsit később, mivel olyan furákat nyelt, meg öklendezett is picit, megvizsgáltam a kalács csomagolását alaposan. Az egyik oldalán egy pici lyuk tátongott, felette a műanyag celofánból hiányzott egy jó nagy kör alakú darab. Riadó!! Emberemmel azonnal megrohamoztuk Ficurka száját, de nem láttunk semmit. Ficere annál inkább nem akarta kinyitni a száját, minél inkább kérleltük. Idegesítette, hogy mi a frászt akarunk tőle. Ember belenyúlt a szájába, kotorászott kicsit , de nem találta a műanyag darabot. Én ismét kétségbe estem, de közben reméltem, hogy egy ilyen pici zacskódarab csak nem okoz problémát... majd kikakilja. Aztán úgy láttam, mintha valamit még rágicsálna és mintha egy apró csillogó darabka kivillant volna a fogacskái között. Azonnal szóltam Emberemnek, hogy azt a darabkát még nem nyelte le szerintem. Újból nekiveselkedtünk - ezúttal felültettük a konyhapultra, én egy kanál kukoricadarával kínáltam, gondoltam így biztosan kitátja a száját. Így is lett, Apuci pedig megtalálta és kiszedte a kör alakú celofán darabot. KOPPP!!! Egy SZIKLA gördült le a szívemről! Olyan felszabadult lettem hirtelen, hogy madarat lehetett velem fogatni :) Ez a kis pöttyke meg csak vigyorgott, fogalma sem volt, hogy mitől menekült meg megint... :

Elkészült első házi rizstejem :)

Hozzávalók:
- 1 csésze (120-150 gramm) barna vagy másmilyen rizs
- 1 liter víz - lehetőleg forrásvíz vagy tisztított víz
- némi édesítőszer - pl.: méz, rizs szirup, nyírfacukor, nádcukor stb.
- kevéske só

Recept:

- egy csésze barnarizst megmosok, beáztatok egy napra (lehet fehér is, viszont a barnarizsnek nagyobb a tápértéke, így érdemes ezzel készíteni

- az áztatóvizet leöntöm róla, kevés vízzel összturmixolom - én két részletben, nehogy belenyekkenjen a turmixgépünk :)

- felöntöm kb. 1 liter vízzel

- leszűröm sűrű textílián (textil peluson)

- a kapott nedűhöz ha kell, adok még némi vizet, hozzáadok sót (ízlés szerint), mézet, nyírfacukrot, rizs szirupot (én ezt) vagy egyéb édesítőt, szintén ízlés szerint

KÉSZ, fogyasztható is! :)) 

Drága Nagyi

Tegnap reggel, épp amikor volt 5 szabad percem, és elmerengtem az ágyban, valahogy nagyon erősen NAGYI jelent meg gondolataimban. Hirtelen élesen bevillant a gyöngyösi lakás, a búcsúzás pillanatai, amikor integettünk egymásnak elmenetelkor, arra, hogy mindig kicsit sajnáltam őt, hogy milyen lehet neki ott egyedül maradni, aztán eszembe jutott a halála és annak körülményei, az álmaim róla, és ez az egész NAGYI érzés annyira felerősödött, hogy arra gondoltam, talán épp most van a halálának évfordulója... Ma megtudtam, hogy MA van. EGY napot tévedtem. Puff! Tátva maradt a szám. Mentálisan kapcsolódtam Nagyihoz. Ilyenkor tényleg megkérdőjelezem, hogy a halál egyenlő a megszűnéssel...

Nagypapinál és Pótnagyinál

Ma délután meglátogattuk Apuékat. Kicsit elszomorodtam, ui. Ficere  valahányszor Apura nézett, elsírta magát :( Nagyon nehezen akart vele megbarátkozni és végig nyűgös volt. Mondhatni, a legrosszabb formáját hozta :( Gyanítom, hogy egy fogacska mozgolódik, mert az éjszakánk is elég borzasztó volt, megint válogatósabb a kaját illetően, kevesebbet is eszik és egyébként is elég nyüszi a hangulata. Hát még akkor, amikor rosszul ébred alvás után, mint ahogy történt ma délután is, mikor megérkeztünk Apuékhoz. Hamarabb ébredt a "kelleténél", így meglehetősen nyomott hangulatban indult a látogatás, ami nagyon nehezen akart feloldódni, s bár a közepe táján már egész vidámak is tudtunk lenni és a nagypapira is megeresztettünk legalább egy félmosolyt, a vége felé a fáradtság újból felerősítette fel nyűgmanót :( Hát ez van, sajnos. Apu "csak" egy új arc neki a palettán, s valamiért olyan, aki kicsit most megijesztette :( Ráadásul Apuék úgy tervezik, hogy legközelebb csak áprilisban jönnek haza. Hát... Ez így elég rossz kilátásokkal kecsegtet, dehát nem tudunk mit tenni. Kár, hogy csak ilyen ritkán tudunk találkozni. Jó lett volna, ha mély, meghitt kapcsolat alakult volna ki köztük. Annál is inkább, mert olyan sokszor emlékeztet rá... 

Kaja

Rájöttem ám, mi volt a baj eddig az etetésekkel... Az, hogy nem "felnőtt" kaját kapott :) Bár mostanában, hogy egyre többször eszik a mi ételeinkből is, a pépeket is elég szépen megeszi. A sült zöldséget, krumplis karfiolt imádja. Kb. annyira mint a husit, a halat és a rizst. Nagyon szereti a körtét is, és a szőlőt - meghámozva, kimagozva adtam neki - alig bírta abbahagyni :) Nem akarom elszólni magam, de óriási hír, hogy nem jelentek meg kiütések az új alapanyagoktól! :)

Bujcsi

Egyre gyakrabban bújik a fejével az enyémhez. Olyan aranyos! :) Megáll játék közben, rám néz, megörül nekem, nevet egyet, majd odahajol a fejemhez, hogy az orrát az arcomhoz, orromhoz nyomja. Szeretünk így (is) bujcsizni :)

Ajtók és fiókok

Volt ugye a kábelmánia, most meg van a fiók- és ajtónyitogató mánia :) A konyhában, ahogy a tányérokat, poharakat rejtő szekrényhez érünk, felvillanyozva ugrik az ajtajához, s óriási lendülettel nyitni -csukni kezdi, külön élvezve azt, hogy az ajtó szárnya nekiütődik a közelében függő lámpa fémbúrájának, ami hatalmas, búgó csattanást hallat. Engem ez kimondottan idegesít, Ficerét viszont határtalan boldogsággal tölti el :)

Nyitogatja a fiókokat: a szobácskájában a komód fiókjait, a konyhában az összeset. Amint a felső fiók közelébe érünk, izgatottan lehajol a fiókhoz, megragadja a fogantyúját, kihúzza a fiókot, vehemensen beletúr a kiskanalakat tartalmazó rekeszbe, KIHAJIGÁLJA a számára érdektelen kisvillákat és kiskanalakat, míg meg nem találja a piros, virágmintás nyelű kanalat, amit nagy örömmel megragad és elégedetten a szájába gyömöszöl. Miután ez megtörtént, végeztünk, mehetünk tovább dolgunkra :)

Kupak és bödön

Ma már másodszor fordult elő, hogy az itókás cumijának a kupakját RÁ akarta tenni a cumisüvegre. Nem tudom miért, de úgy gondolom, hogy ez nagy lépés a fejlődés útján :)

Ehhez hasonló, hogy a kis formabödön formácskáit is OLDALT, a számukra kialakított nyílásokon próbálta meg begyömöszölni (bár még nem a megfelelő helyeken). Ez újdonság! :)

Babaolaj

Nem írtam még, de elérkeztünk a "templom egere" állapothoz, legalábbis ami az én pénzügyi helyzetemet illeti. Érdekes ismét megtapasztalni, milyen az, amikor az ember nem vehet meg bármilyen használati cikket, ételt, háztartási szert, kozmetikai terméket. Úgy értem, hogy az átlag kategóriából sem. Nos, egy ideje felfigyeltem arra, milyen drága a bébi törlőkendő - na nem csoda, hisz én biot, talán a legdrágábbat használtam eddig -  parabenes, kőolajszármazékot és egyéb káros anyagokat tartalmazó cuccokat pedig még a legsanyarúbb körülmények között sem vagyok hajlandó venni. Kitaláltam, hogy a legegyszerűbb, legolcsóbb és mindenki számára a legjobb megoldáshoz folyamodom:

- végy egy zacskó egyszerű vattát vagy egy nagy csomag papírzsebkendőt

- végy 1 liter olcsóbb olivaolajat (simán lehet "pomace")

- végy vagy ne végy néhány csepp illóolajat.

Az olajakat kutyuld össze egy bödönben, s a vattát belemártva töröld le a kakis popsit :) Állítólag az is jó megoldás, ha egy műanyag tartódobozba belefektetjük a papírzsebkendőket, és ezt locsoljuk meg az olajjal. Így készül az egészséges házi törlőkendő - olcsóért :) Nem is értem minek ez a rengeteg babaolaj, frinci-franci törlőkendő, minek veszik az emberek?... MINEK? Mert van. Mert lehet kapni. Mert eladják magukat. Kell a fenének :D

Ja, és csak a kakit törlöm így, a pisit kicsi törülközővel és langyos vízzel. A törcsiből van sok, úgyhogy ezeket naponta cserélem. Ezzel máris rengeteget spóroltam!! :)

Tágul a tér

Mostanra már bejárja az egész szobát, amikor játszik (lent is, fent is). A bázisok megvannak, de azzal, ahogy közlekedik köztük (kúszva, vagy a kezemet fogva), belakja az egész teret. A kedvencünk a felső szint, ahol a játékokkal tarkított habtapi mellett ott a mostanság abszolút favorittá vált hinta és az "alfaholdbázis". A mosógép nagy csoda, amit működés közben általában elbűvölve figyel - a Hanga által kb. ezer éve ráragasztott mágnesmatricákat leszedegette és élvezettel rágcsálja őket, remélem baja nem lesz tőle... A szárítót is nagyon szereti, főleg megkapaszkodni a rácsaiban. A hatalmas ágyon (matracon :) ) jókat lehet hancúrozni, sőt, a kis szoba is egyre jobban elnyeri tetszését. A pelenkázóágyon kurjongatva randalírozik fürcsi után. Azt hiszem, tegnapelőtt fedezte fel, milyen "nagy" az az ágy, és mennyi, általa eddig még fel nem derített szegletet rejt :) Vidáman túr bele a gondosan összehajtogatott nagyobb méretű ruhákból álló kupacba, amiket azért tettem oda, hogy várjanak Ficerére, míg beléjük nő, a hengerpárnába, ami egyelőre csak díszként szolgált, és a fejpárnát is itt fedezte fel. Agyonhasznált fejpárnám azóta már "velünk alszik" :) Nem véletlenül. Tegnap is, ma is, volt, hogy Ficere kifejezetten odakívánkozott a párnához :) Nagyon örül neki, magához gyűri vagy paskolja és nevetgél közben :) Cuki.

Az elmúlt napok fejleményei vegyese

Ficere mozgásfejlődésével az érdeklődése is változott. Tegnapelőtt visszaküldtem egy táskányi kölcsönbe kapott játékot, amiket régen még imádott, ma meg már rájuk se hederített, akkor se, amikor megmutogattam őket neki. Köztük volt a puha, színes, csörgő kocka, a zörgő, lapos, kék-rózsaszín malacka, az ovális "anyag-tükör", a gumikötélen lógó színes, csörgő műanyag figurák, kulcs alakú műanyag rágóka és még sokan mások...

Mostanság kedvenc tevékenysége, a "DJ-skedés" :)

1. Felfedezte a hinta zenélőgombját, így amióta rájött, hogy fel tud kapaszkodni állásba a hinta lábán és meg tud állni mellette, azóta előszeretettel nyomogatja a zenegombot, és néha meglöki a hintát, mivel tudja, hogy elvileg mozognia kéne... :)

2. Az alfaholdbázis gombjait állva nyomkodja, a mögötte csüngő láncaimat pedig élvezettel rángatja :)

Folyton járni akar. Ehhez mindig kéri a kezemet és gyakorlatilag én csak rohanok utána :) Ennek ellenére, amikor nem járkál, egyre több időt képes nyugiban magában eltölteni. Nézegeti a könyveket - a kirakós könyvet és a kihajthatósat is. A "DJ pultokkal" is tök jól elvan, de jobban szereti ha a közelben vagyok, mert sokszor szükség van a kezemre, hogy megkapaszkodjon :) Érti már azt is, hogy "kutyus", de még nem mutogat semmire. Max teper a cuccért. Viszont már puszit is ad :) Vagyis valami olyasfélét. Odateszi a száját az emberhez - és vagy beleharap, vagy nem :) Belém persze folyamatosan harapdál nagyokat, de többször volt olyan is, hogy "csak" simán odahúzta a fejét/ száját hozzám és magához ölelt. Szerintem ez neki "puszi". Imádnivaló, hogy egyre értelmesebb, egyre többet és jobban tudunk kommunikálni. Annyira aranyos!! A múltkor az apjával doboltak azon a dobon, amit tavaly Emberem szülinapjára vettem abból a célból, hogy Ficerének doboljon rajta, ha sír. Meglepődtem, amikor Emberem szólt, figyeljem meg, Ficere rárakja Emberem kezét a dobra, amikor azt akarja, hogy doboljon :) Szóval egyre ügyesebben fejezi ki az óhaját. Ma este pl.a bealtatásnál nagyon fel volt pörögve és észrevettem, hogy folyton a kis szoba felé tekereg, mintha valamit nagyon akarna onnan. Bementünk és elég egyértelműen a gyerekkori fej-párnám felé mutogatott, aminek az egyik oldala nevetős, a másik oldala sírós kisfiú. (A sírós fele teljesen ép, a másik totál tropa :) ) Tegnap fedezte fel ezt a "csodát", ami eddig az ágyának számára kissé eldugott részén hevert, viszont ma délután annyira rákattant, hogy amikor az altatásnál kezébe került a párna, vidáman kurjongatni kezdett és belefúrta a fejét :) Természetesen a párna most az ágyunk egyik oldalán pihen, hisz egészen hirtelen bekerült a VIP játékszerek közé :) Ki hitte volna, amikor gyerekkoromban kényszeresen mindig a mosolygó részével fordítottam felfelé? És hát valljuk be, hosszú-hosszú ideig ez volt a párnám, amin aludtam :) Érdekes.

Emberm beteg volt múlt héten, és annyira ügyesek voltunk (kopp-kopp), hogy mindezidáig nem kaptuk el (és remélem már nem is fogjuk). Ennek nagyon-nagyon örülök!! Főleg, hogy Ficere nem anyatejcsis és ilyenkor mindig arra gondolok, hogy az a kevés anyatejcsi, amit durván 5 hónapig kapott, mégiscsak megtette a hatását. Érdekes, hogy Emberemmel jellemzően nem nagyon kapjuk el egymás nyavalyáit. Ez állítólag azt jelenti, hogy másmilyen az immunrendszerünk (nagyon lebutítva mondva...), amit tökéletes kombináció az utód számára :) Hát, remélem tényleg az!!

Az apját még mindig imádja, de szerencsére már nekem is megörül, amikor egy kis időre eltűnök, majd újból meglát. Sőt, mostanában előfordul, hogy az apja öléből átkéredzkedni hozzám. Ez újdonság :) Ja, és akkor is, amikor játszunk, egyre többször eszébe jut, hogy hozzám bújjon, vagy belém fúrja a fejét, megharap. Ha leteszem, sokszor szinte azonnal jön vissza, rángatja a nadrág száramat és visszakéredzkedik az ölembe. A jó ideje megvásárolt Bohém mamás hordozót most kezdem igazán értékelni. Ez az egyetlen olyan fajta hordozó,amiben vígan elvan, ui. ez nem korlátozza a mozgásában. Nyilván, nem olyan stabil , de így is szuper. Egyre többször használjuk.

A fürcsizések mostanában rám maradtak. Amióta néhány hónapja Ficerének enyhe averziója támadt a fürcsizés iránt, Emberem egyre inkább rám hagyta ezt a feladatot. Mi pedig élvezzük :) Elmondható, hogy egyre jobban szereti a fürcsizést, de azért valljuk be, nem ez a kedvenc tevékenysége. Néha van, hogy szinte épphogy beül a kádba, és már jönne is kifelé. Ilyenkor nem erőltetem a dolgot, csak az arcát, nyakát megmosom gyorsan, aztán jövünk kifelé. 

A kaja-ügy is fejlődik. Egyre többet eszik. Biztos azért, mert a fogacskák most nyugiban vannak... Szerintem picit hízott is, de ebben nem vagyok biztos, mert olyan kis nyúlánk gyerek :) Egyébként azokat a kajákat szereti, amiket mi eszünk. Kár, hogy nem adhatunk neki bármit... :( A múlt héten adtam neki olyan husit, amit a piacon vettünk és András megfőzte. Ezt imádta!! A kezemet fogva csak úgy tömte a szájába a falatokat! Iszonyú jóízűen kebelezte be a kis főtt tarja darabokat :) A halat is imádja és a rizst is. A tegnapi sült zöldségeket is komálta. Amióta jobban eszik, én sem parázom túl, ha néha kevesebb csúszik le a torkán... Arra is rájöttem, hogy az esti vacsi tápot mind megeszi, ha a maradékot az első felsíráskor adom neki. Ilyenkor félálomban beszlopálja az összeset, s ez azért is előnyös, mert ezután azonnal visszaalszik. Az éjszakai két Sinemil még mindig napirenden van, és ráadásul most már mind egy szálig elfogy az összes. Nem baj. Ja igen, arra is rájöttem, hogy az étkezések közötti felsírások alkalmával itókát adok neki. Így viszonylag könnyen visszaalszik. Kivéve amikor nem - pl. tegnap, amikoris elképesztően nyűgös volt... Azt hiszem, kicsit kicsípte a kaki a popsiját :( Nem szokott ilyen lenni - tán még sosem volt- hogy éjjel bekakilt... Három körül vettem észre, minthogy annyira nagyon hisztis-raplis volt, megszagoltam a popsiját. Nem volt nagyon büdös, épp hogy éreztem rajta azt a jellegzetes szagot :) Persze azonnal mentünk pelus cserére. Szerencsére nem volt nehéz... A csere közben visszaaludt - ez mindenkinek jó volt... :) Persze, hogy ne legyen "könnyű" dolgom, azért csak visszaébredt kicsit. A peluscserék egyébként javultak. Most már valahogy el tudom érni, hogy nyugton maradjon arra a rövid időre, amíg rárakom a pelust. Többnyire a:

"Bagdadban, Bagdadban"

mondóka bírja lekenyerezni és még a 

 Pumukli dal :) (Hello, hello, nagy baj van kérem, riadó!...).

Az altatódalaim közül:

- Budapesti vásár téren

- Elment a két lány virágot szedni

- A Nap nyugodni tér

- A börtön ablakába

csak ez utóbbit szereti. Erre megnyugszik, bealszik rá. A többinél előfordul (pl. ma is), hogy elkezd nyekeregni, jelezvén, hogy jobb, ha elhallgatok :) Nem tudom miért, de az "A börtön ablakába" nagyon tetszik neki... Majd amikor nagy lesz, megkérdezem :)) (Úgyse fogja tudni, sajnos... )

A héten végre találkoztunk Hugiékkal is, volt némi atrocitás, mivel Ficere szeretetből meghúzta Luludi haját, aztán később meg Luludi "leordította" Ficere  fejét. Ezt Ficerém annyira zokon vette, hogy keserves sírásban tört ki... Kis cukikám. Picit benyügizett estére, elfáradt. Egyébként egyre jobban viseli a társaságot - pl. a tündérke unokatesókat, vagy a családi megmozdulásokat, de azért még mindig előfordul, hogy egy-két ember idegesíti, ilyenkor picit félre vonulunk vele, aztán megint minden oké lesz egy ideig. 

Hát, ezek jutottak hirtelen eszembe... aztán éjjel majd biztos még jön egy csomó gondoloat, amiket nem lesz lehetőségem azon nyomban leírni, így vagy később kerül begépelésre, vagy elvész a virtuális térben. Nagyon álmos vagyok (ittam közben egy pohár MAvro Dafnét), megyek aludni.

Ja igen, megvettem azt a vibrációs övet (önkéntes eü.pénztári számláról), ami fogyaszt- elvileg. Tegnapelőtt őta napi 1-2x használom. Imádom!! És várom, hogy eltűnjön a hasam... (Persze, a tornát nem hagytam abba!!...)

Ja, és még!:

- szerdán megállt tök egyedül kb. olyan 2-3 mp-ig,

- csütörtökön sokkal tovább, szerintem olyan 5-10 mp-ig egyensúlyozott a saját lábán :))