Drága Nagyi

Tegnap reggel, épp amikor volt 5 szabad percem, és elmerengtem az ágyban, valahogy nagyon erősen NAGYI jelent meg gondolataimban. Hirtelen élesen bevillant a gyöngyösi lakás, a búcsúzás pillanatai, amikor integettünk egymásnak elmenetelkor, arra, hogy mindig kicsit sajnáltam őt, hogy milyen lehet neki ott egyedül maradni, aztán eszembe jutott a halála és annak körülményei, az álmaim róla, és ez az egész NAGYI érzés annyira felerősödött, hogy arra gondoltam, talán épp most van a halálának évfordulója... Ma megtudtam, hogy MA van. EGY napot tévedtem. Puff! Tátva maradt a szám. Mentálisan kapcsolódtam Nagyihoz. Ilyenkor tényleg megkérdőjelezem, hogy a halál egyenlő a megszűnéssel...