Arról már nem írok, hogy ez lassan memoár lesz, nem napló... Ez van. Talán idővel változni fog... talán.
Ficere egy tünemény. Persze még most is előfordul, hogy időnként úgymond
megőrülök néhány tettétől (pl. hűtőből zabtejszín kinyomkodástól, majd
szétkenéstől a padlón, fűszertartó kajába borítástól, lehullajtott
tűlevél rendszeres és kitervelt szájba vételétől), de mostanra már
eljutottunk odáig, hogy bizonyos ideig képes szépen eljátszogatni
magában, a lenti szinten lefoglalja magát a lábosaival (értsd: az összes
konyhai edénnyel, amikkel körbe bástyázza magát), fakanalaival,
labdáival - ez utóbbiakat szokta úgymond "főzni" a serpenyőkben,
lábasokban :) A fenti szinten megvannak a jól bevált kis kedvenc zugai,
mint pl. a gyerkőcök szekrénye, a hinták, a MOSÓGÉP! :), az ágy, a kis
szobája. De azt hiszem, erről már írtam az előző bejegyzésben. Azért
mégis, egy idő után egyedül elunja magát és egy kis nyűglődés után
odajön hozzám (én általában a gép előtt ácsingózom), belekapaszkodik a
lábamba, jelezvén, hogy vegyem fel, szüksége van rám, az
odafigyelésemre. Ilyenkor körbejárjuk a szobát és mindig ugyanazokra a
helyekre irányít: mosógép feletti kosarak: kivenni és visszatenni vagy
kipakolni a mosószeres flakonokat; fali ékszertartó: levenni és odaadni
neki az általa kiválasztott fülbevalómat; tetőablak: lenyitni a
szúnyoghálót és kopogtatni az ablakon, különféle technikákkal - az
egyiken, ami leginkább söprő mozdulathoz hasonlít, nagyokat rötyög :)
(mostanában ki is kell nyitni az ablakot...). Legkedveltebb játéka a
"kukucska" lett, aminek lényege, hogy ő elbújik valahova - egy fal, vagy
egy bútor mögé -, nekem pedig leselkedve-lopakodva meg kell közelítenem
mint egy prédát. Ilyenkor sikongatva, izgatottan menekül - már ahogy
tud, de én mindig csak az utolsó pillanatban kapom el, amikoris jól
össze-vissza puszilgatom mindenhol, belefújok a nyakába, meggyömöszölöm,
megzabálom a kis testét. Nagyon érdekes játék ez. Mindig az jut
eszembe, hogy a ragadozó lecsap a prédájára - csak itt nem megeszi,
hanem - szeretettel "megzabálja". Olyan, mintha egy (vagy több?) előző
életbeli (genetikailag belénk kódolt?) sémát szeretnénk felülírni a
szeretet nyelvével. És persze mindezt még abban az életkorban, amikor
nincsenek szavak, csak a test, a gesztusok beszélnek. Mint az ÉLET
elején. Hát nem érdekes?.... Szóval kukucskálunk minden nap, délelőtt,
délután, este... sokat. Nagyon édi egyébként. Irtó vicces, hogy
legtöbbször a gyerkőcök szekrényének üveg!!ajtaja mögé rejtőzik és onnan
vigyorog rám. Izgulni és menekülni csak akkor kezd, amikor az ajtón
áthajolva közeledek felé - innen a mosógéphez menekül, a szennyeskosár
mögé. Ma délután annyira tökélyre fejlesztettem a sompolyogva
közeledést, hogy konkrétan a mosógépbe próbált belemászni előlem! :D
Persze nem sikerült neki, mert azért annyira nem kicsi, hogy beleférjen
:) Mindenesetre okos ötlet volt a részéről! :)) Végül inkább szokás
szerint mellettem!! rohant el - vagy a másik megoldás az szokott lenni,
hogy hozzám menekül előlem :))) Cukipofi :)
Mostanában sokszor megölel, megfogja a fejemet, magához húzza, bekapja
az orromat, megfogja a kontyomat, copfomat, tetszik neki, felnevet és
megölelgeti a fejemet - annyira aranyos!!! Tele van szeretettel -
bárcsak ez sose múlna el! Eszembe szokott jutni, hogy remélem, nagyon
remélem, hogy megtalálja majd azt a lányt, aki nagyon-nagyon fogja őt
szeretni és viszont. Ha ez meglesz, engem nem fog más érdekelni -
legalábbis most ezt gondolom. Ez a legfontosabb... Bár... hol van ez
még?? :) Dehát mit tegyek, tényleg megfordulnak ilyen gondolatok a
fejemben...
A kajálás katasztrofális. Alig eszik. Próbálkozom mindennel, szinte
teljesen sikertelenül. Olyan, mintha 5 falatra lenne kalibrálva. Jó
esetben. Szinte akármit adok neki, 5 falat után már fordítja el a fejét,
löki ki a szájából vagy tolja el a kanalat. Ja bocs, egyet kivéve: a
zsíros kenyeret. A jó hagymás-fokhagymás, fűszeres zsírban kisült tarja
fagyott zsírját kenyérre kenve, na azt egész nagy mennyiségben burkolja
be a kis galád. Bár, ma elégedettnek kéne lennem, mert sikerült egy kis
(negyed) banánnal és két mandarinnal megörvendeztetnem. Szerencsére a
tápot eszi, így nyugodt vagyok, hogy a nagyon szükséges tápanyagokat
azért megkapja. Reménykedem egyébként, hogy ez a nyögve-nyelős kajálás a
fogzásnak köszönhető. Már nem csak felül látszik a kisörlője, hanem
néhány napja észre vettem, hogy bal oldalon lent is jön ám a kis ÖTÖSKE.
Állítólag ezeknek a kibújása nagy kellemetlenséget okoz...
Fürcsizést kifejezetten szereti. Ha mondom neki, hogy "megyünk
pincsi-pancsi", akkor felderül az arca és mutogat a fürdőszoba felé :)) A
fürdőkádbeli tevékenysége főként az, hogy egy kis lábasból fürdővizet
iszik... hiába mondom, hogy nem, teljesen felesleges. Fel is adtam.
Úgyhogy issza a fürdővizet. Ez van. Remélem, hogy nem ettől ekcémás a
pofija...
Nagy nap volt a mai, egyébként. Megvettem neki az első IGAZI cipőjét.
Egész pontosan egy BAKANCSOT :))) Egy miniatűr, 22-es bakancskát. Egy
sor csizmácskát felpróbáltunk, de ez volt az egyetlen, amiben viszonylag
tűrhetően tudott járni (kacsázni) és amibe rögtön belecsusszant a
lábacskája. Nem volt vészesen drága, csak 4999 Ft. Azt most nem
részletezem, milyen bunkók voltak a Deichmann-ban, mert sajnálom rá az
időt. Biztosan emlékezni fogok rá. A morcos banyára, aki a végén utólag
láthatólag megbánta undok stílusát és próbálta később némi kedvességgel
jóvátenni azt, továbbá a marcona biztonsági őrre, aki már az elejétől
alig várta, hogy végre beszóljon nekem egyet. (Persze, rajtunk kívül más
vásárló nem volt az üzletben :DD). Na mindegy, erről ennyit. A lényeg,
hogy a cipőcske nagyon bevált, ma délután felavattuk, minthogy Ficere láthatóan nagyon vágyakozott, hogy kimenjünk - nem csodálom, kb. két
hétig szinte ki se mozdultunk (ajjaj, még a 3 napos betegségéről sem
írtam - nem is baj...), így aztán ráöltöttem a kezeslábas anorákját, az
új bakancsot és az apától kapott HH kesztyűt. Úgy nézett ki, mint egy
csini szuper robot :))) Meglepett, milyen könnyedén járt a bakancsban -
sokkal rosszabbra számítottam. Végülis, teljesen kényelmesen haladt
benne úgy, hogy fogtam a kezét. Tetszett neki a hóban járni - először
csak a teniszpályánkon, majd szépen kivezetett a kertből az utcánkra :)
Itt, az út menti havat kezdte el csodálni, beletúrt a kis kezével és
ahogy pörögtek a hószemcsék, nagyokat kacagott. Úgy tűnt, baromi
szórakoztatónak találja, hogy a hó szanaszét ugrik, ha belepacskol. Na
ezt sem gondoltam volna, hogy a hó vicces lehet!! :))) Ficere ma jó
kedvében volt - engem is kiröhögött, ahogy eljátszottam, hogy megijedek.
Hatalmasakat hahotázott rajtam :))) De ezt már itthon, a séta után, a
kukucska játék előtt. Szép, színes napunk volt. Piac és egyéb
bevásárlások, ebéd egy hipermarket étkezdéjében (már ez is élményszámba
megy!!), új cipő, séta a hóban, kukucskajáték itthon. Délután Bátyó,
este Apa, fürcsi (ez utóbbi ma kivételesen fordított sorrendben), esti
kajcsi, majd alvás. (Apa épp bealudt legkisebb fiacskája mellett)... :)