Kiröhögte a havat :)

Arról már nem írok, hogy ez lassan memoár lesz, nem napló... Ez van. Talán idővel változni fog... talán. 

Ficere egy tünemény. Persze még most is előfordul, hogy időnként úgymond megőrülök néhány tettétől (pl. hűtőből zabtejszín kinyomkodástól, majd szétkenéstől a padlón, fűszertartó kajába borítástól, lehullajtott tűlevél rendszeres és kitervelt szájba vételétől), de mostanra már eljutottunk odáig, hogy bizonyos ideig képes szépen eljátszogatni magában, a lenti szinten lefoglalja magát a lábosaival (értsd: az összes konyhai edénnyel, amikkel körbe bástyázza magát), fakanalaival, labdáival - ez utóbbiakat szokta úgymond "főzni" a serpenyőkben, lábasokban :) A fenti szinten megvannak a jól bevált kis kedvenc zugai, mint pl. a gyerkőcök szekrénye, a hinták, a MOSÓGÉP! :), az ágy, a kis szobája. De azt hiszem, erről már írtam az előző bejegyzésben. Azért mégis, egy idő után egyedül elunja magát és egy kis nyűglődés után odajön hozzám (én általában a gép előtt ácsingózom), belekapaszkodik a lábamba, jelezvén, hogy vegyem fel, szüksége van rám, az odafigyelésemre. Ilyenkor körbejárjuk a szobát és mindig ugyanazokra a helyekre irányít: mosógép feletti kosarak: kivenni és visszatenni vagy kipakolni a mosószeres flakonokat; fali ékszertartó: levenni és odaadni neki az általa kiválasztott fülbevalómat; tetőablak: lenyitni a szúnyoghálót és kopogtatni az ablakon, különféle technikákkal - az egyiken, ami leginkább söprő mozdulathoz hasonlít, nagyokat rötyög :) (mostanában ki is kell nyitni az ablakot...). Legkedveltebb játéka a "kukucska" lett, aminek lényege, hogy ő elbújik valahova - egy fal, vagy egy bútor mögé -, nekem pedig leselkedve-lopakodva meg kell közelítenem mint egy prédát. Ilyenkor sikongatva, izgatottan menekül - már ahogy tud, de én mindig csak az utolsó pillanatban kapom el, amikoris jól össze-vissza puszilgatom mindenhol, belefújok a nyakába, meggyömöszölöm, megzabálom a kis testét. Nagyon érdekes játék ez. Mindig az jut eszembe, hogy a ragadozó lecsap a prédájára - csak itt nem megeszi, hanem - szeretettel "megzabálja". Olyan, mintha egy (vagy több?) előző életbeli (genetikailag belénk kódolt?) sémát szeretnénk felülírni a szeretet nyelvével. És persze mindezt még abban az életkorban, amikor nincsenek szavak, csak a test, a gesztusok beszélnek. Mint az ÉLET elején. Hát nem érdekes?.... Szóval kukucskálunk minden nap, délelőtt, délután, este... sokat. Nagyon édi egyébként. Irtó vicces, hogy legtöbbször a gyerkőcök szekrényének üveg!!ajtaja mögé rejtőzik és onnan vigyorog rám. Izgulni és menekülni csak akkor kezd, amikor az ajtón áthajolva közeledek felé - innen a mosógéphez menekül, a szennyeskosár mögé. Ma délután annyira tökélyre fejlesztettem a sompolyogva közeledést, hogy konkrétan a mosógépbe próbált belemászni előlem! :D Persze nem sikerült neki, mert azért annyira nem kicsi, hogy beleférjen :) Mindenesetre okos ötlet volt a részéről! :)) Végül inkább szokás szerint mellettem!! rohant el - vagy a másik megoldás az szokott lenni, hogy hozzám menekül előlem :))) Cukipofi :)

Mostanában sokszor megölel, megfogja a fejemet, magához húzza, bekapja az orromat, megfogja a kontyomat, copfomat, tetszik neki, felnevet és megölelgeti a fejemet - annyira aranyos!!! Tele van szeretettel - bárcsak ez sose múlna el! Eszembe szokott jutni, hogy remélem, nagyon remélem, hogy megtalálja majd azt a lányt, aki nagyon-nagyon fogja őt szeretni és viszont. Ha ez meglesz, engem nem fog más érdekelni - legalábbis most ezt gondolom. Ez a legfontosabb... Bár... hol van ez még?? :) Dehát mit tegyek, tényleg megfordulnak ilyen gondolatok a fejemben...

A kajálás katasztrofális. Alig eszik. Próbálkozom mindennel, szinte teljesen sikertelenül. Olyan, mintha 5 falatra lenne kalibrálva. Jó esetben. Szinte akármit adok neki, 5 falat után már fordítja el a fejét, löki ki a szájából vagy tolja el a kanalat. Ja bocs, egyet kivéve: a zsíros kenyeret. A jó hagymás-fokhagymás, fűszeres zsírban kisült tarja fagyott zsírját kenyérre kenve, na azt egész nagy mennyiségben burkolja be a kis galád. Bár, ma elégedettnek kéne lennem, mert sikerült egy kis (negyed) banánnal és két mandarinnal megörvendeztetnem. Szerencsére a tápot eszi, így nyugodt vagyok, hogy a nagyon szükséges tápanyagokat azért megkapja. Reménykedem egyébként, hogy ez a nyögve-nyelős kajálás a fogzásnak köszönhető. Már nem csak felül látszik a kisörlője, hanem néhány napja észre vettem, hogy bal oldalon lent is jön ám a kis ÖTÖSKE. Állítólag ezeknek a kibújása nagy kellemetlenséget okoz...

Fürcsizést kifejezetten szereti. Ha mondom neki, hogy "megyünk pincsi-pancsi", akkor felderül az arca és mutogat a fürdőszoba felé :)) A fürdőkádbeli tevékenysége főként az, hogy egy kis lábasból fürdővizet iszik... hiába mondom, hogy nem, teljesen felesleges. Fel is adtam. Úgyhogy issza a fürdővizet. Ez van. Remélem, hogy nem ettől ekcémás a pofija... 

Nagy nap volt a mai, egyébként. Megvettem neki az első IGAZI cipőjét. Egész pontosan egy BAKANCSOT :))) Egy miniatűr, 22-es bakancskát. Egy sor csizmácskát felpróbáltunk, de ez volt az egyetlen, amiben viszonylag tűrhetően tudott járni (kacsázni) és amibe rögtön belecsusszant a lábacskája. Nem volt vészesen drága, csak 4999 Ft. Azt most nem részletezem, milyen bunkók voltak a Deichmann-ban, mert sajnálom rá az időt. Biztosan emlékezni fogok rá. A morcos banyára, aki a végén utólag láthatólag megbánta undok stílusát és próbálta később némi kedvességgel jóvátenni azt, továbbá a marcona biztonsági őrre, aki már az elejétől alig várta, hogy végre beszóljon nekem egyet. (Persze, rajtunk kívül más vásárló nem volt az üzletben :DD). Na mindegy, erről ennyit. A lényeg, hogy a cipőcske nagyon bevált, ma délután felavattuk, minthogy Ficere  láthatóan nagyon vágyakozott, hogy kimenjünk - nem csodálom, kb. két hétig szinte ki se mozdultunk (ajjaj, még a 3 napos betegségéről sem írtam - nem is baj...), így aztán ráöltöttem a kezeslábas anorákját, az új bakancsot és az apától kapott HH kesztyűt. Úgy nézett ki, mint egy csini szuper robot :))) Meglepett, milyen könnyedén járt a bakancsban - sokkal rosszabbra számítottam. Végülis, teljesen kényelmesen haladt benne úgy, hogy fogtam a kezét. Tetszett neki a hóban járni - először csak a teniszpályánkon, majd szépen kivezetett a kertből az utcánkra :) Itt, az út menti havat kezdte el csodálni, beletúrt a kis kezével és ahogy pörögtek a hószemcsék, nagyokat kacagott. Úgy tűnt, baromi szórakoztatónak találja, hogy a hó szanaszét ugrik, ha belepacskol. Na ezt sem gondoltam volna, hogy a hó vicces lehet!! :))) Ficere ma jó kedvében volt - engem is kiröhögött, ahogy eljátszottam, hogy megijedek. Hatalmasakat hahotázott rajtam :))) De ezt már itthon, a séta után, a kukucska játék előtt. Szép, színes napunk volt. Piac és egyéb bevásárlások, ebéd egy hipermarket étkezdéjében (már ez is élményszámba megy!!), új cipő, séta a hóban, kukucskajáték itthon. Délután Bátyó, este Apa, fürcsi (ez utóbbi ma kivételesen fordított sorrendben), esti kajcsi, majd alvás. (Apa épp bealudt legkisebb fiacskája mellett)... :)