Szabadidő és szopi

Nem könnyű most már elszórakoztatni a kis urat. Kitölteni a 3 órát úgy, hogy végig élvezetes legyen számára, kifejezetten nagy kihívás lett. Viszonylag hamar elunja a játékokat, ezért valami új muri után kell nézni. Főleg estefelé nehéz ez az ügy, ugyanis a fáradtságtól ő inkább felpörög, mint akit felhúztak. A rendszer ilyenkor egészen furcsa dolgokat bír produkálni: pl. egyszerre akar sírni és nevetni - az, hogy a kettő közül végül melyik lesz a nyerő, általában az én szórakoztató teljesítményemen múlik... :) Újabban a szabad idő legnagyobb részét a földön fekve töltjük, általában háton, ui. ebből a helyzetből már nagyon klasszul tudunk felemelt lábbal jobbra-balra dőlni, fordulni, forogni. Anya blúzát, ami kedvenc játékszerré avanzsálódott, így kényelmesen lehet ölelni, markolászni, majszolni. Aztán hasra is szoktunk feküdni, de ez a pozíció nem tart sokáig, mert Ficere gyorsan begőzöl, elveszti a türelmét, hisz nem halad semerre sem és egyáltalán, mire való ez a póz?? Csak arra, hogy büdös bogár módra kalimpáljak és kitekerjem a nyakam :)) Ezt megunva lehetőségünk van áttelepülni valamelyik pihenő székbe. Az emeleti pihenő székben, ami tulajdonképpen hintaszék, változó kedvvel csücsülünk, a karfán függő állatkák már nem nagyon érdekesek, de azért még el lehet velük szórakozni - egészen addig, amíg idegrohamot nem kapunk attól, hogy nem azt csinálják, amit szeretnénk. Higgadásra ott a hinta, ami elég jól bevált, bár nem használjuk nagyon sűrűn. Amikor már ebből is elege van a fiatal úrnak, akkor még mindig lehet sétálni egyet anyával, vagy az ágyra vagy a pelus asztalra heveredni. Na itt is jó murikat szoktunk csapni, főleg azért mert meztelenül lehet heverészni rajta és ezt nagyon szeretjük. Az öltözést annál kevésbé... Amint ráhúzom a body-t, a feje vörös lesz, teste megfeszül, szája lekonyul és dühösen felnyüszít. A frusztráltságot mindenféle viccelődéssel próbálom enyhíteni - kisebb-nagyobb sikerrel. Van hogy grimaszolok, van hogy fura hangokat hallatok, van hogy össze-vissza puszilgatom, s van hogy mindhármat csinálom egyszerre :) Ha ezek közül éppen semmi nem segít, akkor jön a végső megoldás: kiviszem Ficerét a mi szobánkba, beültetem az ölembe háttal nekem, és így öltöztetem. Olyan, mintha észre sem venné, mi történik vele... Ajánlom mindenkinek, jó módszer! :)

Az etetés némileg normalizálódik de azért még mindig vannak szokatlan jelenségek. Rájöttem, hogy az én hibám, ha nem eszik nagyobb mennyiségeket egyszerre, méghozzá azért, mert mostanában nem várom meg, hogy leteljen a 3 óra, hanem 1,5-2 óra elteltével megetetem. Néhány esetből azt a következtetést vontam le, hogy 3 óránál hamarabb megéhezik. Hát úgy tűnik, hogy tévedtem... Ma betartottam a 3 órát, így többnyire 120-akat cumizott :) Az esti vacsinál azonban nem volt hajlandó a megszokott etetős fotelben kajálni - ezt már tegnap is megfigyeltem, hanem először sétálni kellett vele kicsit, aztán egy székre felraktam a lábam és a polcunk előtt állva etettem meg. Csak itt/így fogadta el az ételt... Hát ez elég fura, nem?? De legalább elfogadta. És legalább rájöttem... Ami a cicimet illeti, a balból szinte semmi nem jön, a jobbal küzdök, remélem még egy darabig kitart. Mostanában nem fejtem, mert Ficere szépen szopizott belőle. Kíváncsi vagyok, vajon mennyi jön belőle. A múlt héten, vagy az előtt olyan 20-akat mértem, lehet hogy azóta megint kicsit több...

Amik serkentik a tejtermelést:

• - köménymag
• - ánizs
• - római kömény
• - görög széna
• - sör
• - sörélesztő pehely
• - sok folyadék, levesek!!
• - tápanyagban gazdag ételek
• - moherlove kapszula
• - minél többszöri mellre tétel/ fejés
• - nyugalom
• - homeo bogyó: Urtica urens D4 (2x 5 szem)

Furcsa, de akkor szerettem meg igazán a szoptatást, amikor már alig lett tejcsim. Addig valahogy az egészre rányomta a bélyegét az egésszel kapcsolatos kínlódás, akarás. Most, hogy csak nagyon kevés van, vágyom arra, hogy (minél több legyen persze), minél tovább kitartson, és érezzem Ficerém éhes, meleg kis szájacskáját a cicimen. Többször is, amikor nem volt kedve szopizni, megrémültem, hogy talán most szopik utoljára és ez a gondolat végtelenül szomorúvá tett. Most, bár kevés a tejcsi, az is csak az egyik ciciben, Ficere már tátogatja a száját, amikor kapcsolom ki a melltartómat és izgatottan cuppan rá a tejcsiforrásra. Minden percét kiélvezem ennek a kevés szopinak :)

Ma is nyúlt többször a lábfejéhez, megfogta a lábujjait, közben nagyokat tátogott, mégsem sikerült a szájába varázsolni őket... :) Nem baj, majd talán holnap... :)