Huhh, Ficere elevensége nem mindennapi. Ártatlan
tisztasággal amortizálja romjaiba az embert nap végére. Oly bájos,
aranyos, cukimókus, hogy még haragudni sem lehet rá. Előszöris
hihetetlen ráérzéssel találja meg azokat a helyeket, tárgyakat, amikhez
nem szabad nyúlnia, mert veszélyesek lehetnek. Persze, ezek érdeklik a
legjobban: a hűtő, amikor meg van fázva, a sütő, mert olyan izgi volna
kirántani az ajtaját, a szemetes, amiben olyan jó lenne turkálni, Apa
szervere, amiből kábelek tömege lóg kifelé, az egyetlen földön található
virágcserép, amibe olyan klasszul bele lehetne kapaszkodni, a
mosogatógép tele szennyes edénnyel vagy anélkül (az alsó kosarát
többször is sikerült kirángatni a helyéről). Tegnap a hűtőszekrény egyik
polcát kapta ki egy hirtelen mozdulattal, minek következtében jó sok
üveg- és porcelán edény landolt a padlón, köztük a kedvenc csészém és
csészealjam is, melyek közül az utóbbi nem úszta meg a katasztrófát.
Sajnos ki kellett dobni, mivel ripityára tört :((
Ma délután elhatároztam, hogy iszom egy finom kávét, de hogy Ficere se
maradjon ki a buliból, vele nyomattam meg a kávé készítő gombot a gépen -
ahogy ezt már tettük többször is, - minden rendben is volt addig a
pontig, míg a kávé elkészültének pillanatában Ficer bele nem kapott a
frissen gőzölgő, zamatos feketébe... Részemről éles sikoly és hirtelen
hátraugrás, csésze részéről földre repülés, kávé részéről padlón,
tócsába terülés, valamint a hófehér nadrágomon és bandázsomon kövér
barna foltok hagyása. A következő pillanatok hisztérikus szitkozódással,
mérgelődéssel, bosszankodással, kávé feltörléssel, bosszankodással,
átöltözéssel, ruhák beáztatásával, szitkozódással, felmosással teltek. Ficere megilletődve nézett, érezte, hogy valami nem jó történt, főleg
miután sikerült olyan határozottan elleneznem, hogy belemásszon a
csábító kávétócsába, hogy szót fogadott. A további események alatt az
ölemben volt, mivel szerintem picit megszeppent, és nem akarta, hogy
letegyem. Így persze nem volt könnyű ruhát beáztatni és felmosni, de
megoldottuk. Arra gondoltam, vajon hányszor fog még a kávé a ruhámra
ömleni a közeljövőben?... (Minthogy kb. egy hónapja ez már megtörtént az
egyik kávéházi látogatás alkalmával). Szóval jobb lesz lelazulnom...
Miután túltettem magam a dolgon, kávé feltörölve, ruhák a lavórban,
rajtam tiszta nadrág és bandázs, lementem a konyhába és újból lefőztem
magamnak a kávét. Ezúttal én nyomtam meg a gombot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése