Eddig is tudott kapaszkodás nélkül állni, de a földről segítség, támasz
nélkül feltápászkodni és megállni még nem láttam. Most is csak a szemem
sarkából kaptam el a jelenetet, s miután megtörtént, fogtam csak fel,
hogy nem kis horderejű dolog történt :) Egyébként egész este
iszonyatosan fel volt pörögve, szerintem észre se vette milyen merész
mutatványokat hajtott végre - a felálláson kívül is sokat ácsingózott
egyedül, ide-oda tepert négykézláb, ki-be húzogatott fiókokat, ajtókat,
továbbá végig egy tollal volt elfoglalva, azt hurcibálta magával
mindenhová, s ha véletlenül nem lelte (merthogy majd minden "lépésnél"
kiesett a kezéből), aggodalmas arckifejezéssel fürkészte, hova
tűnhetett. Tudtam, hogy nem lesz könnyű az elalvás, mivel délután 2 órát
aludt egyfolytában, de hogy még fél kilenckor is úgy fog pörögni mint
egy ringlispíl, arra nem számítottam. Sőt. Egyre inkább beturbózta
magát. Ekkor végérvényesen elhatároztam, hogy búcsút intünk a mai
napnak, és nyugovóra térünk. Nem volt kis feladat. Ficere viszonylag
gyorsan félálomba merült, de utána még vagy negyed órát pörgött
FÉLÁLOMBAN!! Ide-oda hánykolódott, keresztül-kasul fetrengett a 2x2
méteres ágyon, s csak nagy kínlódások után merült álomba... Egy órával
később a könyvespolc széléhez tapadva találtam rá, de nem mertem
megmozdítani, nehogy felébredjen... Kicsivel később egy tompa puffanás
után felsírt és ÜLŐ!! helyzetben találtam, a lábára ráhajolva. Ölbe
vettem gyorsan, s szerencsére gyorsan visszaaludt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése