Az élet nehéz

Soha nem fordult meg eddig a fejemben, hogy milyen nehéz "világra jönni". Arra már többször gondoltam, mennyire nehéz lehet "elmenni", itt hagyni az életet, de az, hogy megszokni a földi létet szintén gyötrelmes, soha nem futott át az agyamon. Pedig az. Hiába igyekszünk mindent a lehető legkíméletesebben, a legnagyobb szeretetben megadni csöppségünknek, azért az egyértelmű, hogy az emberi lét megszokása fájdalmas. A folytonos föl-le öltöztetések, az "időre" kajálás (szerencsére ez már egyre ritkább), a büfiztetés, a pelus cserék, a fürdetés, az altatás - ezek mind-mind bezavarnak az ő kis komfort érzetébe. Ha jól belegondolunk, az ő szemszögéből nézve folyamatosan nyúzzák-vonják őt, mindig késztetik valamire, amihez neki semmi kedve. Miért is lenne? Az anyaméhben jó meleg volt, a táplálék jött magától, néha, amikor kedve támadt belekortyolgatott a magzatvízbe, , öltözködni sem kellett és akkor aludt és ébredt, amikor neki tetszett. Szóval mielőtt azt hinnénk, hogy a kisbabáknak milyen könnyű, hát jelentem, egyáltalán nem az. Sőt...