El se hiszem, hogy ilyen csodálatos kisfiút hoztam a világra :) Nagyon békés, béketűrő, nyugodt baba, szinte hihetetlen. Legalábbis annak alapján, amit Anyutól hallottam magamat illetően, hát biztosan ég és föld a különbség. Állítólag én folyton bőgtem. Ez a kicsi meg csak akkor nyikkan meg, ha tényleg valami baja van, vagy esetleg unatkozik. Akkor sem bömböl torka szakadtából, hanem először csak szaggatottan nyőgicsél, s csak később indul be, amikor nem kap megfelelő választ az igényeire. Ilyen nagyon ritkán volt csak. Még az "éhezés" idején sem sírt csak az elején, aztán inkább úgy adaptálódott a helyzethez, hogy folyton aludt... :( Megható kisgyerek, komolyan. Mint egy mesefigura :) Szoktam neki mesélni A-káról, aki az Égből megpillantott minket, látta, mennyire sóvárgunk gyerkőc után, s úgy döntött, hogy leszáll hozzánk és mi leszünk a szülei :) Azt hiszem, a mai gyerekek tényleg mások mint a korábbiak. Nem csak ezt a "nem-sírósságot" tudom felhozni, van más is. Bár ez lehet, hogy régen is így volt, minden babánál. Észre vettem, hogy mindig valamilyen "láthatatlan" dologra figyel a levegőben. Szerintem lát olyan "elemeket" - mondhatnám azt is, hogy "elementálokat", amiket mi már nem. Van, hogy csak úgy kapkodja a fejét, s közben egyik pillanatról a másikra változik az arckifejezése. Szerintem figyelemmel kíséri az angyalok, tündérek, manók ügyködéseit :). Sokszor néz a fejem fölé. Azt gondolom, ilyenkor látja az aurámat. Szoktam is kérdezgetni, milyen színű - persze választ nem kapok :) Szóval egy igazi kis "csillag gyermek" érkezett hozzánk :)
Egyébiránt a "tejbe-zri" kezd megoldódni - kicsivel több tejcsit szopizik (olyan 40-50-60 gr-ot), amit aztán táppal egészítünk ki. Így szerencsére már majdnem visszanyerte eredeti súlyát, visszatértek a kis pofizacskói is :) Előszeretettel alszunk együtt nagyokat - a leghosszabb alvásokat együtt ejtjük meg, mert az olyan megnyugtató, puha és biztonságot nyújtó - valószínűleg a régi szép emlékeket idézi :) Észre vettem, hogy a lehatásosabb módszer a megnyugtatására (a cicizésen kívül, amit mi "pszicho-cicizésnek" hívunk), amikor meglengetem a levegőben és táncolok vele. Szinte biztos vagyok benne, hogy ilyenkor felidéződnek benne azok az idők, amikor "együtt tornáztunk".
A köldökcsonkja tegnapelőtt leesett és fogalmunk sincs hol lehet - szépen eltüntette. Néztem mindenfelé, de sehol nem leltem. Előfordulhat, hogy néhány hónap múlva megtaláljuk valamelyik sarokban :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése