Gondolatban már ezer posztot megírtam, rövidet és hosszút, elbeszélőt és lírait, de még mindig ott tartunk, hogy "programozottan" pisilek, zuhanyzom és eszem, lopva intézem létfenntartáshoz szükséges teendőim, illetve azon nyomban félbe hagyom az aktuálisan végzett cselekvést, amint megszólal a pici nyöszörgő hangocska. A nap többnyire etetéssel, büfiztetéssel, pelenkázással, altatással és Ficerével való beszélgetéssel telik :) Most is csak azért jutottam a géphez, mert rávettem magam, hogy szoptatás közben egy ujjal pötyögjek, ui. van egy-két fejlemény, aminek szeretném, ha írásos nyoma maradna. Pl. annak, hogy pont egy hete vettem észre először, hogy "megörült nekem". Mintha a kedveskedésemre (vigyorgó tyütyörészés, konkrétan) mosollyal válaszolt volna. Ebben azért is lehet valami, mert aznap pont itt jártak Anyuék és ők is megjegyeztek valami hasonlót. Aztán este Emberem említette meg, hogy szerinte Ficere már figyel ránk, kommunikál a szemével. Azóta többször is olyan érzésünk támadt: felismer minket. Tenap este Emberemet határozottan fixírozta, s közben hatalmasakat mosolygott :))
Még arról sem írtam, hogy kb. két hete ronda tejkiütések jelentek meg a gyönyörű pofikáján, ami teljesen megriasztott minket. Emberem azonnal a tápszert kezdte okolni, én kétségbe estem, s még jól össze is vitatkoztunk azon, hogyan kéne Ficerét etetni. Végül utánaolvastunk a dolognak + konzultáltunk a Doki nénivel, így valamelyest lehiggadtunk, megtudtuk ugyanis, hogy ez egy ismert jelenség a 4 hetes csecsemőknél - s főként a fiúknál: állítólag hormonális változás okozza, valószínűleg női hormonok ürülnek ilyenkor a szervezetükből. Hát én annyira nem örülök ennek, mert szegénykének rémisztő állapotban van az arcbőre - telis-tele kiütésekkel, van amelyik pattanásra hasonlít, van amelyik gríz szerű, ahhoz hasonló, amilyen a homlokomon volt kb a 4-5. hónapban. Az is meglehetősen ijesztő volt. Szerencsére eltűntek nyom nélkül, így bízom benne, hogy Kisemberünk is hamar megszabadul a ragyáitól :(. Sajnos még vannak - épp ma nőtt két nagy dudor a bal arcocskája közepén, de remélem a 2. hónap végére végleg nyomtalanul eltűnnek - ezzel biztatnak a szakértők.
Tejem továbbra se sok :(, pótoljuk tápszerrel. Ezen a téren is volt egy kis vitánk, de szerencsére itt is lecsillapodtak a kedélyek. Úgy néz ki, találtunk olyan tápszert, ami tartalmaz pro- és prebiotikumokat, illetve direkt allergiára hajlamos csecsemők részére fejlesztették ki. Na most, én hiszem, hogy Ficerénk egyáltalán nem hajlamos semmiféle allergiára, de Emberem még véletlenül sem szeretné, ha bármiféle allergia kialakulna a szervezetében (természetesen én sem, de én valahogy jobban bízom abban, hogy aprónk teljesen egészséges - hmm, a köldökzsinór mintalevételt viszont én szorgalmaztam, intéztem és álltam költségileg...), így örülünk, hogy találtunk egy ilyen tápszert. Még nem szereztük be, de legalább tudjuk, hogy létezik.
Múlt héten megtettük első közös sétánkat kettesben :) A babakocsi ringatózására Ficere hamar álomba zuhant, és még a földút buckái sem bírták felébreszteni. Jól esett nekem is a kb. fél órás séta - nem is tudom, mikor járkáltam utoljára ennyit egyfolytában (leszámítva a családdal tett hétvégi sétánkat).
Ma felhívtam a Doki nénit, megkérdeztem mi a teendő a BCG oltás helyével, ami mostanában kezdett el bepirosodni a kis karján, valamint felfedeztem egy kis csomót A-ka tarkóján, ami szintén nyugtalanítani kezdett. Szerencsére egyikkel sincs semmi gond - a kis nyirokcsomó elő szokott fordulni, nincs vele semmi teendő, s az oltással is csak akkor kell foglalkozni, ha esetleg váladékozna - ez esetben alkoholos vattával le kell fertőtleníteni. Azért remélem nem fáj neki... :( Holnap még felhívom a védőnőt is, hogy őt is megkérdezzem.
Együtt alvásainkat nagyon élvezem, és persze Csöppségünket is - továbbra is fantasztikus kisbaba és annyira jópofa grimaszokat vág, hogy kész élmény az arcát tanulmányozni :) Sírni nem igazán szokott, inkább "csak" kiabál, de leginkább nagyokat nyög, illetve morog :)) Igazi pasi! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése