2012. január 28., szombat

Jan. 28-ától írt bejegyzés. Ez magáért beszél...


Nem szoktam reggel zuhanyozni (este annál inkább), de most kihasználtam a kínálkozó lehetőséget. Ficerénk egész éjszaka nyűglődött, óránként nyöszörögve ébredt, s csak felületesen aludt vissza a szopi után. Reggel 7 után sikerült végre mély álomba zuhannia, s ami szokatlan és új, hogy azután is folytatja az alvást, hogy én kikeltem az ágyból. Sőt. Lehet, hogy épp ezért?... Talán most már nem igényli szinte folyamatosan az emberi közelséget. Észre vettem, hogy mostanában egyre többször fordul elő, hogy úgy nyugszik meg inkább, ha leteszem a bölcsőjébe, vagy a kis hintaszékébe. Mintha jót tenne neki, hogy csak úgy magában van. Ez igazolja azt a feltevést, miszerint a babáknak maguktól kialakul az igényük arra, hogy "önállósodjanak". Csak hát nagyon kell figyelni :) Egyébiránt továbbra is csak csodálni tudom, hogy Ficere milyen rendes kisgyerek... Többször is előfordult, hogy úgymond "megbeszéltem" vele valamit, és ennek megfelelően viselkedett. Pl. megkértem, hogy legyen nyugiban, amíg megmosakszom, felöltözöm, elkészítem a tápját, s olyankor mindig úgy is tett. Vagy pl. amikor Huginál voltunk múltkor, elmeséltem neki, hogy elugrom a MOM-ba egy órára, addig legyen jó kisfiú, s mint kiderült, távollétem alatt másfél órát aludt az uncsitesó kis hintájában :) Hihetetlen kiskölök :) Azóta is mindent megbeszélek vele. Sírni nem nagyon szokott, csak amikor nagyon szakad a cérna - továbbra is inkább nyög, nyöszörög, morog, s hasonló szép, férfias hangokat hallat :) Szopizások alkalmával, ha már csak nehezen jön a tejcsi, mérgesen felmordul és hirtelen mozdulattal elkapja a fejét a cicimről, amitől az elején néha csillagokat láttam, mára viszont egészen megszoktam. Egy ideje aranyosan "fogja" a cumit - pontosabban ráteszi a kezét - illetve a kis kezével matat a mellkasomon, sőt, mostanában megfogja a kezemet vagy az egyik ujjamat miközben eszik :) A legviccesebb, amikor "Superman tartásban", azaz egyik kezét ökölben összeszorítva, karját kinyújtva a magasba emelve szopik :) Ha viszont épp nincs kedve a ciciből szopizni (mert az ugye a cumisüveghez képest az sokkal megerőltetőbb), akkor két lehetőség van: előbb haragosan, majd elkeseredetten üvölteni kezd (na pl. ilyenkor szokott szakadni a cérna), vagy fogja magát és nemes egyszerűséggel egyik pillanatról a másikra bealszik. Ha karban tartjuk, gyakran veszi fel a "gondolkodó pózt", ami annyit tesz, hogy egyik karját behajlítva megtámasztja az állát, másik kezét pedig a behajlított karja alá helyezi :)
Imádom, amikor álmában rötyög, és amikor kaja után nagyokat mosolyog. Sajnos az is előfordul, hogy az alvásból hirtelen ijedten felriad, vagy felsír. Az ijedt felriadás leggyakrabban szülés után volt jellemző - szerintem ez a születési sokk miatt van.
Amit nagyon utál, az a sapka, amikor a homlokára csúszik - ami azt illeti, ezt teljesen megértem, ui. ezt én is gyűlölöm. Ezért séta közben bőszen húzogatom hátrafelé a fején a sapkát. (Hú de várom már a jó időt! :) ) Utálja még, amikor a közelében orrot fújnak - ez még az a zaj, amitől folyton megijed, én meg mérgelődöm, amikor emberem a náthájával küszködve nagyot fúj a zsebkendőbe...
Szeret viszont pelus nélkül szellőzni a kiságyon - ilyenkor mindig nagyokat vigyorog valamilyen ismeretlen dimenzióbéli barátjára - úgy tűnik jól szórakoznak egymással :) Ez a titokzatos barát valahol jobb kéz felé a hátam mögött helyezkedik el a plafon magasságában. Imádja azt is, amikor puszilgatják (ezt anya is imádja :) ) - pl. amikor a nyakát csókolgatom, mozdulatlanná válik, s érdeklődve figyel, várva a további puszihalmot :) A hasát puszilgatva pedig meg lehet nyugtatni - hát ilyen pasi ez :)
Általánosságban elmondható, hogy az esték nyűgösebbek, a reggelek jó kedvűek, vidámak, csicsergősek - tán épp ezért ilyenkor rendszeresen jókat "beszélgetünk", vidámkodunk a pelenkázó asztalon, míg A-ka szellőzik. Számomra az idő egy elvont fogalommá vált - amikor épp nem Ficerézek, pánikszerűen próbálom kitalálni, hogy épp mire fordítsam az "üresjáratot" - na többek közt emiatt tartott kb. egy hétig megírni ezt a posztot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése