Két hónap

Holnap két hónaposak leszünk :) Ezzel együtt holnapra vagyunk "beidézve" a dokinénihez, aki beadja majd Ficerénknek a soron következő oltást. Izgulok is emiatt egy picit: vajon hogy tűri majd Ficere a szurit? Fog-e sírni? Remélem nem! Ha mégis, remélem gyorsan meg tudom vigasztalni. Ezen kívül említést kell tennem a dokinéninek a ki nyirokcsomó duzzanatokról, amiket a jobb füle mögött, a tarkójánál lehet kitapintani. Először csak egy volt, de sajnos néhány napja felfedeztem mellette egy újabbat :( Remélem semmi gázos... Meg hát a sok bukást is elmesélem neki, s hogy főként egy-egy jókedvű mosoly után fordulnak elő. Minél nagyobb a mosoly, annál nagyobb a kibukott folyadék mennyisége... Mintha liftezne egyet a kis gyomra örömében, amitől aztán távozik a kaja egy része.

Egyébként rengeteget fejlődtünk az utóbbi időben: tegnap pl. ELŐSZÖR fordult elő, hogy a kis hintaszékében függő állatkákat megérintette a kezecskéjével. Nem is egyszer, hanem folyamatosan többször is, ez kb.fél óráig alaposan lekötötte a figyelmét. Én teljesen odavoltam a gyönyörűségtől, s nagy örvendezések közepette lefilmeztem a sikerélményt :) Annyira felbuzdultam a történtektől, hogy sebtiben felszereltem egy "játszókart" a bölcsőjére is. Azóta persze már az azon lógó bigyulákat is "kalapálta" rendesen :) Ma reggel, a pelenkázó asztalon folytatott kis szórakozásunk alkalmával a felé mutatott élénk színű csörgőt megérintette, sőt, a heves kézmozdulatok hatására a gömb alakú játékszer forogni kezdett, ami újabb csodálkozásra adott okot. Mindketten nagyon élveztük a játékot: én lelkesen dicsértem Ficerét, hogy milyen ügyes, ő pedig elmélyült tekintettel tanulmányozta a furcsa jelenséget. Ki is meríthette a dolog, mert most itt alszik mély álomba zuhanva a karomban :) (igaz, azóta már evett is, és a nagytesókák is megérkeztek).

Történt a héten egyik éjszaka, hogy valahogy bepasszírozódtam Ficere és Emberem közé, ráadásul olyan szerencsétlenül, hogy a szoptatós párna egyik végére tudtam csak hajtani a fejem, az viszont olyan éles hangot adott ki ilyenkor (valami furi bogyókkal van kitömve), hogy inkább lejjebb csúsztam, így viszont lelógott a lábam az ágyról. Nem baj, gondoltam beletörődően, más megoldás nincs. Ekkor Ficerém hirtelen csapkodni kezdett karjaival (elég felszínesen aludt aznap éjjel), majd egyszercsak az egyik csapás után hopp, belekapaszkodott az orromba :D Ettől teljesen megnyugodott, s így töltöttük az éjszaka hátralevő részét :))

A héten sikerült kétszer is tornáznom, ami szuper. Rájöttem, hogy nem feltétlenül kell ehhez Ficnek aludnia, ui.szép nyugiban elvan mellettem a kis hintaszékében. Ez azért tud megtörténni, mert nagyon érdekli, amit csinálok (persze csak ha épp nincs nyüszi hangulata). Posztot írni azért nehezebb, mert ez végtelenül unalmas folyamat számára, emiatt néhány perc eltelte után követeli magának az érdekfeszítőbb történéseket.

Ja, és hát a "beszéde"! Nagyon szépen gőgicsél, gyönyörű a hangja, s olyan édesen forgatja apró nyelvecskéjét fogatlan kis szájában! :) Elolvadok minden egyes kis hangocskától, amit kiad magából :)) Kedvenc "szavai": NGA vagy NGE, HEEEJ, tegnap többször is mondta, hogy "HÓÓÓ" meg hogy KŐŐ, és régebben valami olyasmit, hogy "VALHALLA" :)))

A kezét, ujjait, sőt az egész öklét bőszen passzírozza bele a szájacskájába, akkor is, ha nem éhes, közben pedig gügyög-gagyog, nyöszörög. 

Keze-lába egyfolytában jár a pelenkázó asztalon, vagy bármikor, amikor fekszik - a múltkor olyan nagyon belehergelte magát az eszeveszett kalimpálásba (szerintem gondolatban már biciklizett, snow-bordozott, vagy szörfözött :D), hogy majd "szétverte" a pelenkázó lapot, alatta a pelenka alátét teljesen szétcincálódott, végül elborult ábrázata arra késztetett, hogy kissé lecsillapítsam, s visszahívjam közénk... :)